Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
472 Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az Alkotmány nem szentség, és ha valamely jogintézmény működése akadályokba ütközik, akkor azon változtatni kell. Magyarországon jelenleg olyan h elyzetben vagyunk a rendszerváltás nyomán, amikor egy folyamatos alkotmányozásra kell fölkészülni, illetve azt végig megtenni. Ilyen alapon tehát nem szükséges, hogy érinthetetlen legyen az Alkotmány. Bár elfogadom az alapvetéseit, hogy itt egy sztálini Al kotmány módosul, de hozzátenném, hogy éppen az ellenzéki pártok és alkotmányjogászok értő közreműködésével a 48as sztálini Alkotmány 90 százalékában már korábban módosult. Ez nem jelent semmit a tekintetben, hogy ezt a folyamatot végig kellene vinni. Foly amatos alkotmányozás van tehát, erre kell készülni, de úgy gondolom, hogy a napi politikai erőviszonyok, pártpaktumok, az éppen aktuális politikai akarat nem lehet alapja, nem lehet meghatározója a folyamatos alkotmányozásnak. A mostani módosításnak termés zetesen megvan a rendkívüli indoka, hiszen a ma a Parlamentben lévő pártok és elsősorban a két legnagyobb párt – korábbi ellenzékiekként – olyan alkotmányos csapdákat állítottak fel, amelyek most is akadályozzák a demokratikus Parlament és kormányzat működ ését. Ebből kiindulva az alkotmánymódosítást – amely gyakorlatilag a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége pártközi megállapodását foglalja jogszabályba – alapvetően magam is indokoltnak tartom. Egyrészt lebontja ezeket az alkotmányos cs apdákat, másrészt szükségszerű és hasznos új elemeket is tartalmaz, valamint az állampolgári szabadságjogokat illetően vagy – ahogy Fodor Gábor is említette – a Nemzeti Bankra vonatkozóan garanciális tartalmakat is hordoz. Vannak azonban olyan politikai, d eklaratív jellegű módosítások is szép számmal – erre például Füzessy Tibor már utalt – , amelyek semmilyen módon nem akadályozzák a jog- és intézményrendszer alkotmányos működését, ezért módosításukat semmi sem indokolja. Lehet ugyan, szúrja valaki szemét a z a kifejezés, hogy "Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság", vagy "a szövetkezeti mozgalom"; és természetesen pontosabb, ha állami vállalatok helyett az állam tulajdonában álló vállalatokról szólunk, avagy "az Országgyűlés két ülésszaka" helyett "két rendes ülésszak"ot írunk – ám ezektől nem függ sem a piacgazdaság léte, sem a vállalatok csődbe jutása, sem a Parlament jelenlegi működési zavarait nem ezek okozzák. Ezen az alapon ugyanis bármelyikünk bármikor kezdeményezheti az Alkotmány egyik vagy másik bekezdésének, szakaszának amolyan "átírását", és akkor mást sem teszünk, mint állandóan az alaptörvényt, az Alkotmányt módosítgatjuk. Úgy gondolom, ennek komolysága, tisztelete is megköveteli tőlünk, hogy kizárólag a lényeges és elengedhetetlen módosításokat tegyük meg a jelenlegi alkotmányozási folyamatban is. Ebben a folyamatban, aminek a végeredménye a Magyar Köztársaság új Alkotmánya kell legyen. Bár Kónya Imre is szólt erről érintőlegesen, én azt javaslom: a Parlament hozz on létre egy képviselőkből és külső, alkotmányjogászszakértőkből álló különbizottságot, amelynek adja feladatul az Alkotmány koncipiálását, főbb szerkezetének, értékeinek, az alkotmányos tárgyaknak a tisztázását – végső soron az új Alkotmány tervezetének kidolgozását. Javaslom, hogy ez a bizottság legkésőbb az év végéig jöjjön létre, és feladata elvégzésére egyéves határidőt szabjon a Parlament. Tisztelt Ház! Említettem volt, hogy ez a mostani alkotmánymódosítás tulajdonképpen a ké t legnagyobb párt megállapodását foglalja jogszabályba. Elengedhetetlennek tartom ezért magam is, hogy szóljak magáról a megállapodásról. Ennek nyílt parlamenti vitájától, értékelésétől eleddig szemérmesen eltekintettünk, de most az alkotmánymódosítás óhat atlanul felszínre hozza. Jó magyar szokás szerint eddig a folyosón zajlott róla a vita. A megállapodásban mindannyian örömmel üdvözölhettük azt a tényt, hogy a két legnagyobb párt között a választási kampány során elmérgesedett viszonyt felváltotta a felel ősségteljes
