Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. június 5. kedd, az Országgyűlés 11. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - POZSGAY IMRE (MSZP)
452 venni, tehát csak úgy fogadjuk el az ombudsmanos megoldást, hogy nagyon rövid időn belül ne csak új ombudsmantörvény szülessék, hanem a választójogi törvény megváltoztatása során is biztosításra kerüljenek a nemzetiségi képviselők parlamenti helyei. A mi az Alkotmány további módosításait illeti: a bizalmatlansági indítvány módosítására mindenképpen szükség van. Ha a bizalmatlansági indítvány nem lenne konstruktív, akkor számos visszaélésre adhatna alkalmat. Ezeket a jogokat visszaélésszerűen is lehetne gyakorolni. A konstruktív bizalmatlansági indítvány formája azonban egy további garanciát ad arra, hogy ennek a jognak a visszaéléséről ne lehessen szó. Az egyéb alkotmányozási kérdésekről nem kívánok szólni, mivel a frakciónkból ezt még többen megteszik. Engedjék meg, hogy rámutassak arra, hogy most, amikor a magyar Alkotmány módosításába kezdtünk, olyan munkát kellene végeznünk, amely egyrészt betartja az igényesség követelményeit, másrészt ezzel elősegíthetnénk az új Alkotmány létrehozását. Az emberiségn ek évszázados vágya olyan alkotmányt létrehozni, amely az adott nép jogait igen magas jogszabályi szinten biztosítja. Elég ha utalok rá: vannak olyan alkotmányok, mint az angol Magna Charta 1215ből vagy a montesquieui Társadalmi Szerződés, amelyek évszáz adokig fennmaradtak, és követendő példaként állnak az emberiség előtt. Amikor mi ezt az alkotmánymódosítást végre fogjuk hajtani, akkor nem tűzhetünk ilyen magas mércét magunk elé. Az, hogy ez az alkotmánymódosítási folyamat, amely egész állami létünket ol yan szinten prezentálja, amely KözépEurópára, a NyugatEurópához való tartozás gondolatára és a harmadik évezred közelségére utal, elvárható. Ennek jegyében szeretnénk mi is részt venni az alkotmányozási folyamatban. Köszönöm. (Hosszan tartó taps.) ELNÖ K (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A felszólalás időtartama 17 perc 57 másodperc volt. Szólásra következik Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának előadója. Átadom a szót. Felszólaló: A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának nevében: Pozsgay Imre POZSGAY IMRE (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmánymódosítás kezdeményezésével és az alkotmányozási folyamattal kapcsolatban szeretném elmondani véleményemet. Az előbbiekben a legnagyobb ellenzéki párt képviselőjétől, Tölgyessy Pétertől hallhattunk egy impozáns kormánypárti beszédet. (Taps, derültség.) Ez a beszéd tovább erősítette bennem a gyanút, hogy nem kétféle koalíció működike máris a Parlamentben: egy kvázikoalíció, amelyet a kormánypártok alkotnak, és egy másik, amely az MDF és a z SZDSZ között működik. Talán el fogják oszlatni a vita közben a gyanúmat, de e beszéd kapcsán felötlött bennem ez a gondolat. Erőtlennek, időszerűtlennek, kockázatosnak tartom azt az alkotmánymódosítási kezdeményezést, amely most 51 cikkelyt érintően 707 5 módosító javaslatban jelenik meg. Ezt nem lehet ilyen módon és az intézmények szilárdságába vetett hitet erősítve elvégezni. Éppen a kormányozhatóság mint közjog és közügy tétetik kockára, ha az alaptörvény dolgában ilyen rögtönzött kezdeményezések és az azokhoz kapcsolódó hajszolt viták közepette kell törvényt hozni. Ezt mindenképpen szükségesnek tartottam megemlíteni, hiszen a vita csak ezután válik igazán értelmessé és tartalmassá, ha ebben a vélemények megoszlanak vagy egyeznek. A három indokot elmond ta Tölgyessy Péter és a kezdeményezők is. Az indokok egyike sem követeli meg igazán ezt a generális átalakítást, sokkal inkább azt követelné meg, hogy haladéktalanul és hosszú parlamenti gyötrelemre készülve lássunk hozzá egy új Alkotmány előkészítéséhez. A kezdeményezés módjáról említenék néhány szót: nyilván feltűnt képviselőtársaimnak, hogy ez nem a Kormány törvényelőkészítő munkája keretében jutott el az asztalunkra, hanem képviselők egy csoportja – élve jogával – indítványozta az alkotmánymódosítást 5 1 cikkelyben. Ez ismét felveti a kérdést: a Kormány felelőssége hol van ebben a kérdésben, ebben az ügyben? Felmerül a kérdés,
