Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 31. csütörtök, az Országgyűlés 9. ülésnapja - Az ülésnap tárgysorozatának ismertetése - A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)
368 rendelkezhessék, akkor mi ezzel egyetértünk, csa k hangsúlyozom, hogy itt hiányzik az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása. A következő az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 61es számú javaslata, amelyet Lukács Tamás képviselő úr terjesztett elő az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. Nem tudunk egyetérteni a javaslattal. Nem illik a törvény szerkezetébe. A törvény azt célozza, hogy az állami ingatlanok forgalmazása kontroll alá kerüljön arra az átmeneti időre, amíg egyrészt az önkormányzati törvény, másrészt a földtulajdonról véglegesen re ndelkező új földtörvény hatályba nem lép. Átmeneti rendelkezésről, átmeneti intézkedésről van szó. Sokan használták itt azt a kifejezést, hogy tűzoltó megoldásról van szó. Nem kell ismételnem, amit már sokan elmondtak, hogy itt tulajdonképpen minden nap sz ámít, és a megoldás ellen is meg mellett is szólnak szempontok. Az előterjesztők úgy gondolták, hogy mellette súlyosabb szempontok szólnak, mint ellene. A Lukács képviselő úr előadásában tolmácsolt módosító indítvány azt kívánja, hogy az egyházak vagy egyh ázi szervezetek volt tulajdonára a törvényjavaslat szerinti bizottság ne adhasson elidegenítési, terhelési felmentést, csak akkor, ha ehhez a volt tulajdonos vagy jogutódja hozzájárul. Ezzel jogtechnikailag sem tudunk egyetérteni, egyrészt azért nem, mert értelmetlennek tartjuk, másrészt pedig azért nem, mert a törvény által kívánt célon már túlmutat. A törvényjavaslat szerint a kormánynak alárendelt bizottság fogja eldönteni, hogy mire ad felmentést és mire nem. Elhangzott - nagyon jogosan - az egyik képvi selő úr észrevétele. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság természetesen nem a kormánynak a szerve, de - tudomásunk szerint - a bizottságon belül a megoldás mellett kardoskodóknak a kormánypárt képviselői. Hogy nem bíznak saját kormányukban, a zt képtelenségnek érzem, de főként nem likvid kategóriákkal dolgozik ez a módosító indítvány. Nem lehet likviden meghatározni, hogy mi minősül vallási közösségnek, illetve vallási közösség szervezetének. Kérdezem én, hogy ha valamelyik községben vagy város ban létrejött legényegylet nevében ott volt, hogy katolikus legényegylet, akkor az vallási szervezet, holott egyáltalában nem volt katolikus. Ha valaminek a nevében benne van a keresztény jelző, akkor az most annak minősül? Hol a határ? Ki fogja eldönteni? Olyan ingoványos területre megyünk, ahol nem likvid kategóriákkal operál a módosító javaslat, márpedig egy törvényi rendelkezésnek egyértelműnek és félreérthetetlennek kell lennie. Egyébként is csak kivételes esetekről lehet szó. Egy átmeneti, néhány hóna pos időszakban a törvényjavaslat szerint felállítandó bizottságoknak, amikor elbírják, engedélyezik vagy nem engedélyezik ingatlanok elidegenítését, módjukban van az elbírálásban érvényesíteni mindazokat a szempontokat, amelyeket Lukács képviselő úr a java slatban érvényesíteni kíván. Az a véleményem, hogy ha ilyen módosító indítványoknak helyt adunk, akkor végeláthatatlanul cizellálhatjuk, hogy ez a korlátozás még miféle volt tulajdonosokra, volt jogosultakra terjedjen ki. Itt kell hogy egyetértsek mint elő terjesztő Kövér László képviselő úr végletes indítványával, amely majdnem parodizálja a módosító indítványokat, hogy akkor hol a határ, a volt jogos tulajdonosoknak miért egy bizonyos, ráadásul nem világosan meghatározott körére terjesztünk ki valamilyen n ehezen azonosítható jogosítványt. Ezért tehát az az előterjesztők álláspontja - hangsúlyozom, nemcsak személyes álláspontom, hanem annak az önkormányzati bizottságnak az egyhangú álláspontja is, amelyben minden párt képviselteti magát , hogy az eredeti te rvezetet fogadja el az Országgyűlés. Felmerült még bírálat módosító indítvány nélkül Ungár Klára képviselőnő részéről, hogy például a közparkok elidegenítésére ez a törvényjavaslat nem ad megoldást. Ezek továbbra is á llami tulajdonban vannak. Ilyen például a Tabán, a Várlejtő. Ezeknek csak kezelője a kerületi tanács. Ezek tehát ugyanúgy a törvény kontrollja alá kerülnek. Azt lehet vitatni, hogy eze a legüdvözítőbb megoldás, hogy 19 megyében és a fővárosban állít fel a törvénytervezet szerint majd a kormány bizottságokat. Nyilvánvaló, hogy a teljes tilalom nem egészséges a gazdasági élet fejlődésére, sőt kifejezetten káros lenne. Abban is egyetért szinte minden hozzászóló, hogy a korlátozás teljes elvetése ugyanúgy káro s lenne. Valamilyen kontrollszervet kellene tehát létrehozni, amelyik az átmeneti időben
