Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - A földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása. - ELNÖK (Szabad György): - DORNBACH ALAJOS, DR. (SZDSZ)
314 N em terjed ki továbbá a törvény hatálya azokra az ingatlanokra, pontosabban azokra az ingatlanügyletekre, amelyek az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe tartoznak. Az 1990. évi VII. törvény a vagyonügynökségről és az 1990. évi VIII. törvény, rövid nevén az á llami vagyonvédelemről, megfelelően szabályozza, hogy bizonyos ingatlanok elidegenítése, megterhelése, gazdasági társaságba történő bevitele csak az Állami Vagyonügynökség jóváhagyásával lehetséges. Indokolatlan lenne, hogy a törvénytervezet alapján feláll ítandó és megyénként működő bizottságok hatáskörét kiterjesszük olyan ügyletekre is, amelyeket a vagyonügynökség már ellenőrzött. Ez még akkor is indokolatlan lenne, ha egyesek bírálják a vagyonügynökség működését. További probléma volt a jogszabályalkotás nál, hogy helyese a megyei tanácsok mellett felállítandó bizottságokra bízni az ingatlanok elidegenítésének, terhelésének az engedélyezését. Szakértőket vontunk be, a Belügyminisztérium, a Jogtudományi Intézet és a jogi egyetem szakértőit. Az volt az egyb ehangzó álláspontja minden, a munkában részt vevőnek, hogy a vagyonügynökség vagy egy központi szerv ezzel a feladattal nem terhelhető meg, mert alig tudna megbirkózni vele. Mindenképpen az látszik indokoltnak, hogy megyénként bírálják el az igényeket a he lyi viszonyokat ismerő emberek. Felmerült a kérdés: ki legyen ennek a bizottságnak a vezetője, az irányítója. A javaslat szerint ennek a bizottságnak a vezetője a megyei tanács végrehajtó bizottságának a titkára. Ezzel a megoldással szemben sokaknak fennta rtásai voltak, hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a megyei apparátusokban az egyetlen vezető, aki munkajogi felelősséggel tartozik a kormányzatnak, az a megyei tanács végrehajtó bizottság titkára. A kormányt vele szemben munkáltatói jogok, akár utasítási jo g is megilleti. Az a lehetőség, amit sokan felvetettek, hogy kormánybiztosokat kinevezni, nem látszik célszerűnek. Rövid, néhány hónapos átmeneti időre 20 kormánybiztost a 19 megyébe, illetőleg a fővárosba kinevezni, alig megoldható vagy legalábbis értelme tlen feladat lenne. Tehát ezért a megyei bizottságok működési rendjét a belügyminiszter egy végrehajtási utasításban határozza meg. Szigorúan csak eljárásjogi kérdéseket, tartalmi kikötést maga a törvénytervezet tartalmaz, hogy a bizottság milyen szemponto k alapján engedélyezheti a szerződéseket. A tervezet utal az 1990. évi VIII. törvényre, az állami vagyonvédelemről szóló törvényre, amelynek 5.§ (1) …bekezdése pontosan felsorolja, hogy a vagyonügynökség a hatáskörébe tartozó ügyeket milyen szempontok szer int bírálja el. Ez a törvénytervezet ugyanezeket a szempontokat teszi kötelezővé a megyénként felállítandó, úgynevezett vagyonrendező bizottságok számára is. Tehát a végrehajtási utasítás, a belügyminiszteri rendelet csak eljárásjogi szabályokat tartalmaz majd. A bizottságoknak tagjai lesznek megyénként beválasztott szakemberek és társadalmi szervezetek, pártok képviselői. A bizottságok a működésüket nyilvánosan fejtik ki; mind az ingatlan fekvése szerint illetékes közigazgatási egységben, mind a bizottság működési helyén kifüggesztik, kihirdetik előre a napirendeket, az ülések nyilvánosak, azokon az érdekeltek és a helyben működő társadalmi szervezetek képviselői tanácskozási joggal részt vehetnek. Mindezt azért mondom tehát, hogy a bizottság működése nem ö nkényes lesz, és a társadalmi közmegelégedést feltehetően szolgálni tudja. Probléma volt a jogszabálykészítés során, hogy a kisebbségi, emberjogi bizottság benyújtott egy másik törvénytervezetet, amelyet részben átfedett ez a törvénytervezet. Ezért az alko tmányjogi bizottság döntése alapján bedolgoztuk ebbe a törvénytervezetbe az egyházi ingatlanokra vonatkozó rendelkezéseket. Egy külön bekezdés tartalmazza, hogy az egyházi ingatlanokra is, tehát a valaha egyházi tulajdonban levő, de jelenleg állami tulajdo nban levő ingatlanokra, amelyeket ellenérték nélkül szerzett meg a magyar állam a valamikori egyházi tulajdonostól, hogy ezekre az ingatlanokra a vagyonrendező bizottság elidegenítési, terhelési engedélyt csak az érintett egyház vagy jogutódja hozzájárulás ával adhat.
