Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 30. szerda, az Országgyűlés 8. ülésnapja - Az ülésnap megnyitása - KELEMEN ANDRÁS, DR. (MDF) népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - TŐKÉS LÁSZLÓ nagyváradi püspök:
306 Napirenden kívüli felszólaló: Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár KELEMEN ANDRÁS, DR. (MDF) népjóléti minisztériumi államtitkár: Személyes problémát szeretnék jelezni. Nem tudok bejelentkezni, mert Surján minis zter úrnak a helyén – mivel ő nem képviselő – nem tudok szavazni, vagy kénytelen vagyok a helyemre menni szavazni, vagy más módon. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megkérem azokat az államtitkár urakat, akik nem saját helyükön, képviselői helyükön f oglalnak helyet, hogy a szavazások alkalmával, amíg ennél jobb technikai megoldást nem találunk, fáradjanak képviselői helyükre. Ezt figyelembe fogom venni az ülés vezetésénél, tehát módjuk lesz elérni képviselői helyüket. Köszönöm a bejelentést. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon tisztelt vendéget köszöntök körünkben. Nemzetének és felekezetének oltalmazója, országának és az emberiségnek hőse, Tőkés László nagyváradi püspök úr (felállva, nagy taps) látogatta meg a magyar Országgyűlés mai ülését. Megkérem Tőkés László püspök urat, hogy üdvözlő beszédét a szónoki emelvényről elmondani szíveskedjék. Tőkés László nagyváradi püspök köszöntő beszéde TŐKÉS LÁSZLÓ nagyváradi püspök: Tisztelt Ház! Magyar Testvéreim! Április elején Václav Havel csehszlovák államelnök megh ívására egy nemzetközi konferencián vettem részt Pozsonyban, amelynek vezérgondolata ez volt: erkölcs és politika. A védnök személye és a helyszín egyaránt kiemelten világítja meg a tematikát. Végre Pozsonyban is, illetve egész, kommunizmus sújtotta térség ünkben létjogosultságot nyer a politikában az erkölcs, és olyan emberek emelkedhetnek szólásra, akiknek egy egész, állig felfegyverzett, politikailag amorális elnyomó rendszerrel szemben egyetlen fegyverük az igazmondás és a helytállás erkölcse volt. Az új magyar Országgyűlés létrejöttében én elsősorban az erkölcs térhódítását ünneplem a politikában. Ez az egyik legfontosabb vetülete egyébként nem csupán a magyarországi változásoknak, hanem az egész középkeleteurópai átalakulásnak, országaink társadalmi, politikai megújulásának. Oly korban élünk, melyben a társadalmi és politikai életből száműzték az erkölcsöt, állampolitikai rangra emelkedett az erkölcsi, illetve vallási értékek pusztítása, és osztályharcos hevületű hadjárat folyt a hitében, tudatában, er kölcseiben, vagyis önazonosságában erős nép ellen. A nem egy esetben népirtásig fajuló zsarnoki elnyomás politikájából, s ennek nyomán a társadalmi értékrendből szinte teljesen kiiktatta az erkölcsi dimenziót. Az evangélium szavai találóan jellemzik végső, egykori félelmeinket: ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, hanem azoktól féljetek inkább, akik mind a lelket, mind a testet elveszíthetik a gyehennán (Máté 10:28) Kétszeresen megszenvedték a hatalom erkölcsnélküliségét a nemzeti és vallási kisebbs égek. A fasiszta diktatúrák fenyegetésétől szabadulva, a sztálini típusú ateizmus és nacionalizmusok átvészelése árán kellett jogot szerezniük a puszta léthez. Európa újabb tavaszát éli. Az emberi méltóság százezres tömegtüntetései, a temesvári és bukarest i véráldozat, a népképviseleti parlamentekben megtestesülő társadalmi igazságosság, az igaz értékek, eszmények és emberek rehabilitációja az erkölcs visszatérését jelzik a társadalmi és politikai életbe. Nincs és nem lehet létjogosultsága más politikának, mint amely a szó eredeti értelme szerint a köz javát szolgálja, a poliszét. Ez a politika per definitionem demokratikus, amennyiben lehetőség szerint és közmegegyezéses alapon mindenki javát, érdekét figyelembe veszi és érvényesíti, így a kisebbségekét is.
