Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 24. csütörtök, az Országgyűlés 7. ülésnapja - A tanácsok megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ÁDER JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ÁDER JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ÁDER JÁNOS, DR.:
278 ÁDER JÁNOS, DR.: Szót nem kaptam még, csak egyelőre… ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Pillanat. Igen. Kérem szépen, a nevét mondja meg, legyen szíves. ÁDER JÁNOS, DR.: Áder János. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Dr. Áder Jánosnak kérem a mikrofont kapcsolni. Tessék. Megadom a szót. ÁDER JÁNOS, DR.: De nem szeretném megelőzni Hack Pétert, aki szintén ügyrendi kérdésben szeretett volna az imént hozzászólni a napirendhez. Az én hozzászólásom nem a napirendhez, hanem a napirendekhez és a mai tárgyalási rendhez, és általában a megelőző üléseknek a tárgyalási rendjéhez kötődik, és azt gondolom, hogy még mielőtt nagyon belefeledkezne a Parlament a sürgős tárgyalásoknak a folyamatába, és ez állandósulna, ezért kellene egy jogértelmezést adni a Házszabály vonatkozó paragrafusait illetően. Ugyanis a Házszabály 29. paragrafusa úgy szól, hogy legkésőbb az ülés kezdetéig kell a képviselőkhöz eljuttatni a benyújtott javaslatokat és az önálló indítványokat. A 31. paragrafus pedig úgy szól, hogy egyrészt fontos államérdekből lehet kérni sürgősségi tárgyalást, másrészt pedig, hogy a sürgős tárgyalás esetén a javaslatot a következő ülésnap napirendjére kell tűzni, és folyamatosan le kell tárgyalni. Itt a következő ülésnap, ez az, ami azt gondolom, hogy jogértelmezési kérdésre szorul. Mert ugyanis a sürgős tárgyalásra kerülő javaslatoknak a nagy részét korábban is és most is közvetlenül az ülés előtt kapjuk, vagy kaptuk meg, tehát fél órával vagy öt perccel 10 óra vagy 1/2 10 előtt, ami kor az ülés kezdődött. Most a kérdés az, hogy ebben az esetben a Parlament csak arról dönthete a napirend előkészítése során, hogy napirendre veszie ezt a kérdést és hogy milyen módon, tehát hogy sürgősséggel veszie. Az én értelmezésem szerint csak errő l dönthetne a Parlament, tehát hogy napirendre veszi, és hogy milyen módon, tehát sürgősséggele, avagy se. De ez az értelmezés és ez a megfogalmazás az én értelmezésem szerint nem jelenti azt, hogy mindjárt aznap hozzá is kezdhet az adott kérdésnek a megt árgyalásához, hanem a következő ülésnapon. Tehát semmiképpen sem ma, hanem ha holnap lesz ülésnap, akkor holnap, vagy ha a jövő héten lesz ülésnap, akkor a jövő hét adott ülésnapján kezdheti el annak a kérdésnek a tárgyalását. Én azt gondolom, amíg ebben a kérdésben nem jutunk egységes értelmezésre, addig állandó viták és állandó konfliktusok lesznek, és azt gondolom, hogy még mielőtt nagyon belefeledkeznénk ebbe a sürgősségi tárgyalási folyamatba, ebben a kérdésben igenis döntésre kellene jutnunk. Ez az eg yik. És én azt gondolom, indoklásképpen azért azt hadd mondjam el, hogy ez a tárgyalási mód, ami ebből következik, hogy ülés, szünet, ülés, szünet, tehát ezek váltogatják egymást, rendkívül aggályos. Aggályos azért, mert ugyan a gyors munkavégzés látszatát kelti, valójában azonban én úgy gondolom, hogy ez a legkevésbé hatékony munkavégzés, amit most a Parlament a jelen keretek között igyekszik kialakítani. (Taps.) A rohammunkában készített, a rohammunkában áttanulmányozott, a rohammunkában megvitatott, majd a rohammunkában elfogadott javaslatok, én azt gondolom, sok jóval nem kecsegtetnek bennünket, és én azt gondolom, hogy komoly aggályok merülhetnek fel ezzel kapcsolatban. Mik is ezek? Én azt gondolom, egyik aggály az, hogy a bizottsági ülésről érkezvén ni ncs mód arra, hogy a frakció tagjait a bizottsági tagok tájékoztassák. Tehát frakcióálláspont kialakítására a bizottsági ülés után az adott kérdéssel kapcsolatban nincsen mód. Én ezt rendkívül aggályosnak találom. Ugyancsak nincsen mód arra, hogy szakmai konzultációkra kerüljön sor, hogyha ilyen
