Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének átirata: Dr. Balás István jegyző - ANTALL JÓZSEF, DR. a Magyar Köztársaság miniszterelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR.:
262 miniszterének. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Felkérem dr. Antall József miniszterelnököt, hogy fáradjon az előadói emelvényre, és tegye le a hivatali esküt. Felkérem jegyző képviselőtársamat az esk üszöveg előolvasására. Kérem a tisztelt jelenlévőket, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Dr. Antall lózsef miniszterelnök eskütétele ANTALL JÓZSEF, DR. a Magyar Köztársaság miniszterelnöke: az Országgyűlés jegyzője, Balás István után mondja az eskü sz övegét: Én, dr. Antall József esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz hű leszek. Az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom. Az állami és a szolgálati titkot megőrzöm. Miniszterelnöki megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen, a nép ér dekeinek megfelelően járok el. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam. ELNÖK (Szabad György) : Köszönjük. Antall József miniszterelnök úr kíván szólni. Felszólaló: Dr. Antall József miniszterelnök ANTALL JÓZSEF, DR.: Tisztelt Országgyűlés! Ez a nap az ország számára, azt hiszem, a dolgos hétköznapok egyike, amelyeken belül csak akkor ünnep, ha ennek az egész történelmi folyamatnak, aminek most egy újabb állomásához érkeztünk, valóban átérzője lehet. Itt, az Orszá ggyűlésen, kemény politikai vita után, elismerve eddigi munkánkat - talán megbocsátva botladozásainkat – , Önök elfogadtak miniszterelnöknek. Nem kell hangsúlyoznom, hogy túl az eskün, ami engem kötelez, engem egy formális eskünél – aminek tiszteletben tart ása szent kötelességem – sokkal mélyebb gyökerek és sokkal nagyobb elszántság köt ehhez a nemzethez. Számomra ez a nap azt jelenti, hogy véget ért valami az életemben – és kezdődik valami új. Nem titkolom, kétségek gyötörnek; nem titkolom, a felelősség súl ya olyan mértékben nehezedik reám, hogy minden akaraterőmre és hitemre szükségem van a helytálláshoz – de meg fogom tenni, azért mert vállaltam, és azért, mert ezt az esélyt ez az ország, ez a nemzet nem hagyhatja figyelmen kívül. Szerény kormányosa kíváno k lenni, nagy szavak nélkül – tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tátonganak előttünk, tudva azt, hogy minden biztatás és minden remény ellenére, a világ kísérő figyelme mellett is hihetetlen veszélyek fenyegetik ezt az országot. Külső és belső veszélyek is felgyülemlenek akkor, ha itt bármi rossz irányba fordul. Nekünk ezt a közös hajót olyan hittel, tudással és akaraterővel kell irányítani, hogy megpróbáljunk átkelni azon a viharos fokon, amely valóban, a századvégen keresztül a jövő évs zázadba vezet. Ebben az épületben a magyar történelemnek soksok jó és rossz döntése született már. Szeretném hinni, hogy az elkövetkezendő időszakban a jó döntések lesznek többségben, s egy olyan nemzet szolgálatában állni, egy olyan nemzet szolgálatában elvállalni a miniszterelnöki széket, amelyiknek első miniszterelnöke Batthyány Lajos gróf volt. Örök szimbóluma a magyar történelemnek, hogy az első magyar miniszterelnök mártírként végezte. Ez ebben a székben minden magyar kormányfőnek figyelmeztetés. Úgy gondolom, hogy magyar miniszterelnöknek lenni nemcsak kormányfőséget jelent, hanem annak a vállalását, hogy ebben az országban ez mindig kockázatot jelentett, valódi vagy erkölcsi halált. Ebben az országban az első magyar miniszterelnök halálával, kivégzé sével nemzeti mitológiánk szimbólumaként a mártírsors, a megváltás tudata kell, hogy legyen egy miniszterelnöknek az útravalója. Sajnos nem fejeződött be Batthyány Lajos mártíromságával; legutóbbi forradalmunk miniszterelnöke is mártírként fejezte be. Ez a nemzet olyan történelmet élt át, ahol ez az esemény örökre figyelmeztető. De nemcsak egy, hanem sokan mások élték át ugyanazt és végezték halállal, akik ebben az országban vállalták a kormányzás súlyát.
