Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ JÁNOS, DR.: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALÁS ISTVÁN, DR. jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
252 A műfajhoz, amit érintettek: hogy programe vagy nem program. Ez az első é s természetes ellenzéki megfogalmazás. Biztosan én is így mondtam volna a másik oldalon – és néhány évtizeddel ezelőtt. Azonban, mivel öreg róka vagyok, a Házbizottságban megkérdeztem, az Alkotmány azon rendelkezése, hogy "program", amit be kell terjeszten i, tulajdonképpen mit jelent. A Házbizottság úgy foglalt állást, hogy nem lehet átfogó, részletes programot várni tárgyilag, hanem a programnak irányelveket kell tartalmaznia, és az átfogó koncepciót. Amikor az alkotmánymódosításra került sor, az alkotmány jogi bizottság előadója azt mondta: "A javaslat a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan tartalmazza azt, hogy a miniszterelnök megválasztásáról és a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz. A kormányprogram így természetszerűleg n em jelent, nem is jelenthet részletes programot. Azt jelenti csupán, hogy a miniszterelnöknek rendelkeznie kell a teendőkre vonatkozóan egy általános elképzeléssel: tudnia kell, hogy mit akar csinálni, stb." Ez hangzott el itt. Sem a Házbizottságban, sem i tt nem tiltakoztak az igen tisztelt megjelentek, úgyhogy a műfaji kérdésről és arról a jogos szerénységről, hogy irányelvet írtunk, azt hiszem, nem érdemes szólni, hiszen a Parlament hagyta jóvá ezt a felfogást. Nem fogok minden pontra kitérni, hiszen a fe lszólalók a kormánypártban, a kormánypártokban egyaránt említést tettek olyan kérdésekről, amelyek már válaszok voltak az ellenzéknek is. Ezért néhány ponton fogok csak reagálni az elhangzottakra, éppen azért, hogy haladjunk és hogy eleget tegyünk az első ellenzéki szónoknak – akit, joggal, "vezérszónoknak" nevezett elnökünk – , Tölgyessy Péternek. Ő tegnap reggel azt mondta, hogy most már kezdjük el a hatalom gyakorlását. Sajnos, ebben megakadályoztak bennünket, úgyhogy mi még most sem tudjuk gyakorolni, hi szen két napra nyúlt – amiért egyáltalán nem haragszunk, legalább, ha nem is fáradtságmentes, de szabad két napot kaptunk. Inkább arról szólnék éppen ezért, hogy mit jelent a koalíció, mit jelent, ami sokszor elhangzott, és nem egyszer – jogos vagy nem jog os – kacajra derítette az ellenzéket. Örüljünk ennek, hiszen a Parlamentben csak akkor fogjuk tudni elviselni a hosszú üléseket, ha közben lesznek olyan pillanatok, amik derűre is okot adnak. Meggyőződésem szerint – pártállástól függetlenül – a szórakoztat ó szónokok lesznek a legnépszerűbbek. (Derültség.) Torgyán képviselőtársam… (Derültség.) … máris élen jár. (Derültség, taps.) A koalíció tulajdonképpen három olyan politikai pártnak az együttes kormányzását jelenti, amelyik három politikai párt közös irány vonalat is jelent, de másmás társadalmi, politikai csoportokat képes mozgósítani, más rétegekhez is tud nyúlni – de az átfogó stratégiai célja azonos. Azt sem titkoljuk – egymás közt is megállapíthattuk – , hogy nemegyszer pártjainkon belül is van annyi el lentét, mint egymás között, hiszen nézetkülönbségek hogyne lennének ennyi évtized után ily hírtelenül összekerült politikai szervezetekben. Az alapvető kérdésekben, abban, hogy mi hová tartozunk, mit akarunk, egyetértünk. Annak a bizonyos centrumpolitikai irányzatnak – amint már elmondták – semmi köze nincs semmiféle korábban aposztrofált keresztény kurzushoz vagy egyébhez. Mi egy olyan politikai pártot jelentünk – és velünk együtt a három politikai párt – , amelyik nemcsak itt alkot koalíciót, hanem együtte s részvételre kapott jogot az Európai Demokrata Pártok Uniójában, ahol együtt van ez a három párt, s a kereszténydemokraták, valamint az európai demokrata pártok együttesen foglalnak helyet – és ezt a három pártot közösen akceptálják. Mi tehát ezt jelentjü k. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy sokszor generációk ütköznek. Ennek a magyar Országgyűlésnek egyik sajátossága az, hogy fiatalok, akik részt vettek az elmúlt esztendők küzdelmeiben, együtt vannak olyan idősebb emberekkel, akik nem itt öregedtek meg e bben a Parlamentben; nem az egykori korelnökhöz, Madarász Józsefhez hasonlóan, aki világrekorder volt képviselői mandátuma birtoklásában és a 100 évet meghaladó életkorával, hanem a Parlamenten kívül töltötték ezeket az évtizedeket, és legyenek türelmesek a Parlament fiatalabb tagjai is, amikor régi fájdalmakat, régi sebeket tárnak fel, és amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti és az elmúlt
