Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
243 képviselőtársam utalt az AlpokAdria, az AlpokDuna regionális együttműködésre. Ezeknek is szerves része a sportkapcsolat. Zalaegerszeg lesz jövőre a házigazda ebben a versenyben. Végül az Európa Tanács, az Európa Parlament felé a sportkapcsola tok hídján mentek át először a magyar diplomaták. A sport átszövi tehát életünket, jelentős kulturális tényező, széles körű és többrétű igényt elégít ki egyszerre. A sport fejlesztése, fenntartása ügyében a kormánytól világos, egyértelmű állásfoglalást vár unk. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Felszólalásra következik Vincze Kálmán képviselő, Független Kisgazdapárt. Átadom a szót. Felszólaló: Vincze Kálmán (FKgP) VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig nem kívántam hozzászólni a beterj esztett kormányprogramhoz, de ahogyan sorakoztak a hozzászólások, úgy növekedett a vérnyomásom, és érlelődött bennem egy olyan érzés, hogy mezőgazdasági programunk nagyon irritál mind a két oldalon nagyon sok embert. Úgy gondoltam, hogy hallgattassék meg o lyan is, aki tulajdonképpen nemcsak hirdetője, hanem gyakorlója is ennek a mezőgazdaságnak, nevezetesen 10 éve gazdálkodó vagyok. Szakmai szempontból nem próbálom indokolni, vagy kétségbe vonni, vagy magyarázni mezőgazdasági programunkat. Inkább néhány kér dést vetnék fel, és gondolom, önök eldöntik szavazásig, hogy helytállóake avagy nem. Felmerült bennem a kérdés, hogy kelle aggódni mezőgazdaságunk jövőjéért akkor, amikor annyi hozzáértő, annyi hozzászóló félti, óvatossággal inti a Kisgazdapártot a progr amnak a végrehajtására. Felmerült bennem a kérdés, vajon minek szól ez a nagy figyelem? Az 1947es évszámnake, avagy egyáltalán a mezőgazdaság helyzetének? Felmerült bennem a kérdés aziránt is, hogy akik úgy gondolták, hogy az 1947es állapotra kialakult földosztás utáni időszakot tekintik támadhatónak, vajon gondoltake arra – a számok nagyon veszélyesek, de azért megpróbálom érzékeltetni, hogy miről van szó – , vajon elképzelhetőe a jogtalanság helyreállítása annak figyelembevétele nélkül, hogy a kérdése s időpontban több mint 1 millió 200 ezer ember rendelkezett – és nem a földosztás alapján – eredeti tulajdonjoggal. Tehát semmiféleképpen sem arról van szó, hogy egy új földosztást kívánunk rendezni, hanem az időközben elkövetett jogtalanságokat kell orvos olni. Felmerült bennem a kérdés, hogy amikor 1956 forradalmát törvényben örökítjük meg, akkor az ezt az időszakot követő időben történt törvénysértést vajon miért nem ismerjük el a tulajdonjog helyreállítására? Akkor, amikor még a kampány időszaka folyt, é s az itt jelenlevő pártok képviselői hirdették, hogy polgári demokráciát kívánunk felépíteni, amely a magántulajdonra épül, akkor vajon miért éppen a földtulajdon magántulajdonát kérdőjelezik meg egyesek? Felmerül bennem az a kérdés is, hogy nem precedens értékű, amit mi itt szeretnénk, mert megtették már előttünk mások, és újból külföldre kell tekintenem, arra a Csehszlovákiára, ahol Václav Havelt megválasztották a Parlament elnöknek és ugyanez a Parlament helyére tette ugyanazt az elkövetett jogtalanságot . Jó lenne tehát esetleg követni a példát. Felmerül bennem a kérdés akkor is, amikor hivatkozunk a nagyüzem mindenfajta előnyére, próbálják megvédeni egyesek a nagyüzem előnyeit, vajon nem ez a nagyüzem tette tönkre azt a falut, amely ma elnéptelenedett? A nnak idején, amikor a kampányidőszak alatt az Agrárszövetség egyes vezetőivel megbeszélést folytattam, ők büszkén kijelentették azt, hogy a nagyüzemi nagyságterület tekintetében az első három között vagyunk a világon. Csak az első kettőt szeretném megemlít eni: Kanada és Ausztrália. Tehát kérdezem azt, hogy hasonlíthatóke hozzánk? Mivel időm lejárt, elnézést kérek, nem tudom tovább folytatni. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.)
