Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOTOS KATALIN (MDF)
235 megfeledkezik. Megfeledkezik az emberről, az alkotókról – úgy érzem, ez itt hiányzik – , csak szervezetekkel és szervekkel foglalkozik ebben a fejezetben. Pedig, ha valahol, akkor a kutatás, a fejlesztés területén tehet so kat az alkotó ember a megújhodásért. Hogy a tudomány valóban betöltse a mai magyar társadalomban is a kulcsszerepet, mindenekelőtt a tehetséget, az alkotó energiát kell felszabadítani, a kutató, az innovátor, a műszaki fejlesztő dolgozzék bárhol – egyeteme n, gyárban, mezőn vagy kutatóintézetben – , azt kell, hogy érezze, a közhasznú kibontakozásnak már nincsenek bürokratikus akadályai, van hová fordulnia, ha igazán jó ötlete van. Úgy érzem ezért, hogy a programban feltétlenül, és a leírtaknál lényegesen jobb an kell szerepeltetni, hogy a versenypályázati rendszerre kell alakítani a jelenlegi rendszert alapítványok létesítésével, illetve megerősítésével, olyan alapítványokká, amelyekhez állampolgári jogon mindenki fordulhat. Ehhez infrastruktúrára, kutatási, fe jlesztési eszközre, megfelelő munkakörülményekre, ésszerű, hatékony ösztönzési módszerekre van szükség, tisztességes, a kutatásfejlesztés jelentőségéhez méltó anyagi eszközök biztosítására. Ezt nem éreztem ki eléggé a programból. A mai napig tisztázatlan, és az irányelvekben sincs rögzítve a műszaki fejlesztés szerepe. Sajnos ezt a szót, kifejezést egyáltalán nem is találtam az irányelvekben leírva, vagyis az alkalmazott kutatásrész, ennek koordinációja tisztázatlan. Nincs a világon fejlett ország, ahol e z magas szinten – miniszteri vagy egyéb főhatósági szinten – koordinálva ne legyen megoldott, biztosított. Ennek elvi rögzítését és gyakorlati megoldásának bemutatását legalább röviden a programban nélkülözhetetlennek tartom. Végül, felteszem, hogy csak el írásból maradhatott ki az anyagból egy olyan fontos rész, amely a magyar kutatásnak a műhelyeiként csak az egyetemeket sorolja fel az írott szövegben, és teljesen elfeledkezik a magyar kutatóintézeti hálózatról. Kérem, hogy ennek a korrekciója – amennyiben ez nem történt volna meg – mindenképpen történjen meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Következik Botos Katalin képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Botos Katalin (MDF) BOTOS KATALIN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgy eim és Uraim! Egy ilyen hosszú, a szellemi állóképességet próbára tevő hosszú vita után nagyon nehéz a kormánypárt színeiben megszólalni, s egyben nagyon könnyű, mert rengeteg olyan kérdés adódott a vita során, amely reflexióra ingerel. Az első dolog, amit szeretnék felidézni, Gerbovits Jenő képviselőtársam hasonlata volt a házról, amelyben, aki lakik, az érzi annak hiányosságait. Szeretném elmondani, mi egy olyan házat örököltünk – nem a Parlamentre gondolok, hanem a haza házára – , amely kis híján a fejünk re omlik. Mi túlságosan lojálisnak mutatkoztunk az előző kormánnyal szemben, amikor elfogadtuk azt a minősítést, hogy egy működőképes gazdaságot hagyott ránk. Ez a gazdaság jelzőkkel kellene hogy ellátva legyen: még éppen működőképes, már alig működőképes gazdaság. Én azt hiszem, azzal az ítélettel értettünk egyet, amelyet Tardos Márton fogalmazott meg, aki a dramatizálást kevesellte, s nem azokkal az ítéletekkel, amelyek sokallották a helyzet leírását. Úgy érezték, hogy már túlságosan is tudjuk a bajokat. Én úgy vélem, egy alapos terápia nélküli diagnózis igen sok veszélyhez vezethet. Nem is beszélve arról, milyen mértékben tartom cinikusnak azt a hozzáállást, hogy valaki, aki a háznak rossz gazdája vagy annak örököse volt, azt kéri rajtunk számon, hogy mib ől fogjuk fedezni a restauráció költségeit, a szükséges helyreállítási költségeket. (Hosszan tartó taps.) Ez a kisebbik probléma lett volna, ezért még önmagában talán nem is kértem volna szót. Az a lineáris, mechanikus szemlélet azonban végtelenül zavar, a melyet az ellenzéki padsorokban ülő