Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - HUSZÁR TIBOR, DR. (MSZP)
224 HUSZÁR TIBOR, DR. (MSZP) Tisztelt Képviselőtárs aim! Hölgyeim és Uraim! Három kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az első: a tudomány és a felsőoktatás kérdéseivel kapcsolatos. A kormányprogram, vagy ahogy a képviselőtársak az előterjesztést különböző módon elkeresztelték: alternatívák, javaslatok – ezen e gyetlenegy kérdésben, hogy tudomány, kutatás, felsőoktatás is, ki lehet mutatni azt a nehéz és paradoxonokat tartalmazó helyzetet, amellyel az új kormánynak szembe kell nézni. Ennek kétségtelenül az egyik összetevő eleme az az örökség, amelyet örökölt, ame lyik az elmúlt évtizedek következménye, és amelyben nyilván e Ház képviselői közül a legnagyobb felelősség a Magyar Szocialista Pártot, annak itt lévő tagjait terheli. Magam ezt a tényt egy pillanatra sem szeretném zárójelbe tenni, amikor ezekről a gondokr ól szólok. A paradoxon azonban nemcsak ebben jelentkezik, hanem abban is, hogy nagyon sok egymásnak ellentmondó tendencia van pillanatnyilag jelen. Az előterjesztésben pozitív utalások vannak arra vonatkozóan, hogy a köznevelést, annak különböző összetevő elemeit hogyan kell fejleszteni, ezen belül az egyetemi képzésben milyen új hangsúlyokat kell kialakítani, és ezek közül számos célkitűzést a magam részéről csak messzemenően üdvözölni tudok. Ezzel kapcsolatban az univerzitásokkal kapcsolatos elképzelést e melem ki, ez is egy olyan új törekvés és tendencia, amely alapjaiban érinti a magyar felsőoktatás rendszerét, bizonyos értelemben előremutató is, új szintézisek kialakítását teszi lehetővé, ugyanakkor visszanyúlhatunk olyan hagyományokhoz, amelyeket nem ke llően kultiváltunk az elmúlt évtizedekben. Az ellentmondás azonban ott van, hogy miközben a program – nagyon helyesen és visszatérően – több alkalommal síkraszáll az iskolák, az iskolai szervezetek, pedagógusok és az egyetemek autonómiája és önkormányzati jogainak a megerősítése mellett, nagyon jól tudjuk, hogy ezekben az évtizedekben, ezekben az intézményekben, s így a felsőoktatásban is kialakultak olyan szerkezetek, érdekcsoportok, amelyek nem progresszív elkötelezettségűek, és ezek az autonómia jogosítv ányait is bizonyos értelemben felhasználva a régi struktúrák átmentésén fáradoztak. A paradoxon abban van, hogy egyrészt az autonómia, az önkormányzat az, amelyik a kormányzat általános elveivel összeegyeztethető, és ugyanakkor kétségtelenül vannak olyan c soportok, amelyek ezen elveket és intézményeket más célok érdekében akarják hasznosítani. A magam részéről mégis nagyon óvnám a Kormányt attól, hogy kormánybiztosi vagy más hasonló intézménnyel oldja meg ezt az ellentmondást, ezt a paradoxonnak tűnő helyze tet, ugyanis a rendszerváltozás mozgásba hozott olyan erőket, elindított olyan mozgalmakat, az egyetemeken a diákifjúság, a szelekciónak új mechanizmusai jöttek mozgásba – a megoldás megtalálható akkor is, ha ezt nem egy újfajta centralizációval kíséreljük megoldani, hanem egy nagyon következetes és céltudatos végigvitelével a demokráciának. Ugyanez a probléma jelentkezik az önkormányzat vonatkozásában. Tudom, hogy öt perc a rendelkezésre álló idő – ebből a mikrofon be nem állítá sa elvett bizonyos időt, talán ezt méltányolni lehet, be lehet számítani. Csak egy alapelvet kívánnék megismételni: A városi és egyáltalán a helyi önkormányzatok kultiválása, amelyik ennek a kormányprogramnak szintén nagyon fontos eleme, ha az a megyei önk ormányzatok egyidejű fejlesztésével társul, akkor egy hasonló ellentmondásos helyzet jön létre. És itt már nem egyszerűen az elmúlt négy év tradícióiról van szó. A két világháború közötti időszakban is, az első világháború előtti évtizedekben is a megyei s truktúrák mindig korlátozták a városi és a helyi önkormányzatokat. Ha van hagyomány, amihez érdemes itt visszanyúlni, az a BibóErdeiterv. A helyzet közben sok vonatkozásban megváltozott, de az alapértékek, amelyek ebben az egykori előterjesztésben vannak , nagyon sok vonatkozásban ma is időszerűek, és bár a megyének nyilván van egy meghatározott szerepe, de nem önkormányzati és testületi elemként. Végül egy utolsó, záró mondatként, és ez a harmadik, amiről szólni szeretnék: bizonyos játékszabályok, amelyek valamennyiünkre vonatkozhatnak. Én Kövér László képviselőtársammal teljes mértékben egyetértek abban, hogy megvédte Orbán Viktor hozzászólását, hogy amellett a jog
