Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
222 könnyen támadhat az a kedvező benyomásunk, hogy a Kormány hamarosan olyan sűrűszövésű szociális hálót kanyarít alánk , hogy aki ezen is átesik, magára vessen. (Derültség.) Örömmel üdvözöljük például azt a törekvést, hogy az új szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgatófoltozgató eseti segélyezés túlsúlyától az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok fe lé. Egy modern európai államban a szocialista biztonság meghatározó eleme azonban a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer. A szöveg ugyan említi, hogy a kívánatos út a társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése, de ennek várható ütemé ről semmit sem tudunk meg, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez szükséges jogi keretek megteremtése. Nem derül ki, hogy meg kívánjáke határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások köré t, hogy lehetővé kívánjáke tenni a magánbiztosítást, vagy ha nem, miért nem? Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz, hogyan képzeli el a leendő kormányzat a létminimum szintje alatt élő egymillió kiemelkedését a szegénységből, hiszen egymástól elkülönítve tá rgyalja azokat a válságjelenségeket, amelyek ha nem is teljes átfedéssel, de lényegében ugyanannak a problémakörnek a különböző vetületei. A leszakadókról van szó, akik iskolázatlanok és mindenféle értelemben képzetlenek, többnyire az elmaradott régiók még elmaradottabb településein élnek, és képletesen szólva már most is tizedeli soraikat a munkanélküliség. Amikor a programvázlat azt állítja, hogy csak a gyerekek, betegek és öregek nem képesek munkát végezni, akkor megfeledkezik róluk, ezek a társadalmi cs oportok jelenlegi állapotukban ugyanis nem képesek hatékony munkát végezni, és éppen ezért piaci feltételek között nem is tart igényt munkájukra senki. És vajon betegnek számíte közülük az, akinél az erre illetékes bizottság 3550 százalékos munkaképességcsökkenést állapított meg, de kénytelen tovább dolgozni, ha valamiből meg akar élni? Márpedig az iskolázatlan alsó rétegekben a jövedelem szintje kizárólag a fizikai teljesítőképesség függvénye. A hagyományos szegénység egyre reménytelenebbül leszakadó cs oportjain az átképzés önmagában nem segít, mert nincs mire építeni. Az ő esetükben csak olyan átfogó programok segíthetnek, amelyek megadják az integráló hatású életformaváltás esélyét. Noha a kormányprogram célul tűzi ki a fejletlen térségek hátrányainak csökkenését, nem veszi igazán tekintetbe, hogy a perifériális helyzetű, sorvadó kistelepülések százai váltak szegény, esetenként cigánygettóvá, ami a hátrányok elviselhetetlen mértékű halmozódását jelenti. Ezek a falvak hathatós külső segítség nélkül az önkormányzatkínálta lehetőségekkel sem tudtak mit kezdeni, gyakorlatilag nincsenek adóbevételeik és nincsenek az önkormányzat megteremtésére képes polgáraik. Ha viszont nem válnak ki a korábban mesterségesen létrehozott falukörzetből, akkor továbbra is vá llalniok kell az eddigi alárendelt szerepet. Torgyán Józsefnek, aki tegnapi hozzászólásában különös hangsúllyal emelt szót a fejletlen régiókért, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy azokból a falvakból, kevés kivételtől eltekintve, már régesrég elmenekült ek a 47es földtulajdonosok és leszármazottaik. A tervezett földprogram megvalósítása tehát csak azt jelentené, hogy az ott élők elé újabb akadályok tornyosulnak, ha netán meg akarnák művelni a pillanatnyilag többnyire parlagon heverő földeket. Eddig a tsz emelt eléjük legyőzhetetlen akadályt, most majd az új kormányprogram, mellesleg tovább csökkentve az esélyét annak, hogy valaha is talpra tudjanak állni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram hangsúlyosan előtérbe állít egy kívánatosnak tartott csa ládmodellt, és úgy tűnik, minden rendelkezésre álló eszközzel ennek térhódítását szeretné elérni. A szabad demokraták felfogása szerint a szociálpolitikának nem az a feladata, hogy ilyen modelleket dolgozzon ki és népszerűsítsen, hanem hogy segítsen a tőle függetlenül létező változások működőképessé tételében. Ehhez hozzátehetjük, hogy az alsó társadalmi rétegekben a családszerkezet gyakrabban tér el az átlagtól, és ez mindig is így volt, hiszen a szegény életforma kényszeríti ki. A szegények között több
