Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
217 részéről erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Köztudott, hogy napjainkban erkölcsi válság korát éljük, a mindennapi életben rengeteg jelét tapasztaljuk a leértékelődött tudás, a leértékelődött erkölcsi normák megnyilvánulásainak. Gondoljunk akár a tömeges vá lásokra, akár a munkaerkölcs olyan szintjére, amilyen az most, akár a napjainkban már tulajdonképpen komoly társadalmi gondokat jelentő fiatalkori, sőt gyerekkori bűnözésre. Én úgy gondolom – a felsorolás természetesen nem teljes, de elégséges ahhoz, hogy nagyon hangsúlyozottan hívjuk fel a figyelmet: fedezzük fel azokat az évezredek során kikovácsolódott, szilárd erkölcsi értékeket, amelyek tulajdonképpen a zsidókeresztény kultúrkörhöz kapcsolhatók – ennek folyományaképpen találjuk meg azokat a lehetősége ket, amelyek révén ezeket át tudjuk ültetni az intézményes oktatási gyakorlatba. Ezt alapvetően fontosnak tartom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm dr. Kapronczay József képviselőtársam felszólalását. Következő felszólalónk Tellér Gyula képvi selőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Átadom neki a szót. Felszólaló: Tellér Gyula (SZDSZ) TELLÉR GYULA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum által benyújtott kormányprogramban az egyik fejezet azt a címet viseli, hogy "Ember és gazdaság". Kérdés, hogy ki ez az ember. A kormányprogram szövegében ugyanis igen sok szó esik a vállalkozóról, szinte minden oldalon. Van olyan hely, ahol mint pozitív értéktételezés is megjelenik a vállalkozó. Egy másik embe r is megjelenik – megszámoltam – tizenegy alkalommal. Ez az elesett, az útfélre szorult, elszegényedett, munkanélküli ember, akit segélyezni kell, és aki a kormányprogramban foglalt szolidaritásnak a tárgyát képezi. Az azonban, akiről én úgy gondolom, hogy a nép, az a nép, amelyiknek a kormánya az itt megválasztandó Kormány, túlnyomórészt a bérből és fizetésből élőkből tevődik össze. Róluk három helyen esik szó a programban. Egyszer oly módon, hogy az ő érdekük is a tulajdon minél jobb működése; egy alkalom mal úgy, hogy nyitva áll az út a vállalkozóvá való átalakulásukra, és egyszer mint olyan dolgozókról, akiknek az érdekképviseletét, az érdekvédelmét meg kell oldani, a munkajogát át kell alakítani. Az a helyzet, hogy valamivel nem néz szembe ez a program, s ez koncepcionális kérdésekhez vezet. Nem néz szembe azzal, hogy a pazarló nagyvállalatok helyén létrejövő magánvállalatok csakugyan nem lesznek pazarlóak, a rendelkezésükre álló termelési tényezőkkel igencsak takarékoskodni fognak. Takarékoskodni fognak az anyaggal, az eszközökkel, takarékoskodni fognak a munkabérrel, a munkás munkaidejével, ki fogják használni a munkaerőt. Képszerűen szólva, egy olyan új helyzet fog létrejönni, ami Magyarországon még csak kevéssé ismert: hogy csak egyszer lehet ittas áll apotban bemenni a munkahelyre, és utána munkakönyvvel lehet távozni; hogy a feljebbvalónak az utasítását pontosan végre kell hajtani akkor is, ha nem választottuk, és hogyha nem szimpatikus az illető; hogy a nyolc órát le kell dolgozni; hogy esetleg a munk aidő meghosszabbítása érdekében pressziót gyakorolnak a munkásra, és így tovább. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az az érdekellentét, amely a tulajdonos és a munkavállaló között feszül, ki fog élesedni. Az egymásra gyakorolt nyomás meg fog nőni. Felt ételezhető, hogy a munkavállalókra az egyik oldalon az a bizonyos költségtakarékosság, a másik oldalon pedig a munkahely elvesztésének a fenyegetése fog nehezedni. Úgy gondolom, hogy ennek a konfliktusnak a kiéleződése az a döntő fontosságú mikroszociológi ai vagy mikrogazdaságtani feltétel, ami ahhoz kell, hogy a magyar gazdaság nagyobb dinamikára tudjon kapcsolni, nagyobb teljesítményt tudjon nyújtani. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez a konfliktus nem uralkodhat el. Az európai gazdaságok 150 – 200 éven keresztül egy bonyolult intézményrendszerrel vették körül ezt a konfliktust, hogy mérsékeljék, hogy elaborálják, hogy működésképessé tegyék, hogy megvédjék, hogy megvédje benne magát a gyengébb helyzetben lévő munkavállaló.
