Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABAD GYÖRGY, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
215 Felszólalásomban azonban nem erről a kérdésről szeretnék beszélni, hanem másról. Orbán Viktor tegnap az előterjesztés általános k ritikáját adta, úgy gondolom, hogy a Fidesz álláspontjának jobb megértése érdekében néhány kérdést közelebbről is meg kell vizsgálni, mint ahogyan ezt már előttem többen is megtették, rámutatva az előterjesztés belső ellentmondásaira és hiányosságaira. A m agam részéről csupán két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik, hogy az anyagból nem derül ki a jelenlegi Kormány hatalommegosztási koncepciója. A másik a jogalkotási terv néhány hiányossága. Az első kérdés, úgy gondolom, nem csupán elméleti je lentőségű, nagyon is gyakorlati, jogalkotási és kormányzati következményei vannak. Az egyik legfontosabb koncepcionális kérdés, hogy mi az elgondolása az új kormánynak a hatalmi ágakról, relevánsnak fogadja el a hatalmi ágak megosztásának klasszikus elvét, vagy osztjae azt a véleményt, hogy új hatalmi ágak épültek ki Montesquieu óta, például itt a sajtó, illetve a nyilvánosság hatalmi ági szerepére utalhatnék, aminek azután jogalkotási következményei is vannak. Ha a klasszikus hármas felosztásnál maradunk is és a törvényhozó hatalom vizsgálatától ezúttal eltekintünk, vajon miért nem található koncepcionális kifejtés a végrehajtó hatalom és a bírói vagy tágabban az igazságszolgáltatási hatalom terén? A végrehajtó hatalomról, kormányról és kormányzati szervek ről csupán a rövid távú programban esik szó, ott is csupán három mondat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az egyik probléma, hogy egyáltalán nem szerzünk tudomást arról, hogy a minisztériumi átszervezés 120 napja alatt a kormányzati működés folyamatosságát mi ként kívánja az új Kormány biztosítani. Különösen fontos kérdés ez a gazdasági tárcák esetében, ahol a legnagyobb arányú átszervezés várható, miközben a legsúlyosabb napi gondokkal is e tárcáknak kell megbirkózniuk. A másik probléma, hogy a tervezet állítá sai között súlyos belső ellentmondás feszült: 25. oldal A. pont. Szociológiailag ugyanis nehezen igazolható, hogy egy új minisztériumi struktúra azonnal ütőképes is lesz. A várható hatáskörátfedések és hatáskörhiányok, az új szerepek tanulási ideje mindmi nd ezt valószínűsíti. Az irányelvek két ellentétes követelményt fogalmaznak meg egyszerre. A kisebb, ámde nagyobb anyagi megbecsülést élvező korszerű államigazgatás, valamint az államigazgatási költségek csökkentésének követelményét. Egy korszerűen felszer elt államigazgatás kiépítési költsége egészen biztosan több lesz, mint a jelenlegi államigazgatás működtetéséé. A másik rendkívül fontos területről, az igazságszolgáltatásról már néhány mondattal több olvasható. Ha az igazságszolgáltatás átfogó reformja va lóban az igazságügyi Kormány kiemelkedő jelentőségű feladatai közé tartozik, miként ez a 14. oldalon olvasható, és amivel én messzemenően egyetértek, akkor azt gondolom, már csak alkotmányos jelentőségénél fogva is, hogy ez a kérdés részletesebb ismertetés t igényelt volna. A hiányérzet egyik oka az, hogy az igazságszolgáltatás a bírósággal szinonim fogalomként szerepel, így sem az ügyészi munka korszerűsítéséről, sem az ügyvédi jogállás új szabályozásáról nem esik szó. Tényleges bírói függetlenség, a bírósá gok autonómiája, az alulról szerveződő bírói önkormányzatok szerepelnek vezényszóként az elképzelések között. De mi ezek tartalma? Ma már a bíróságok pártirányításától, illetve pártbefolyásolásától szerencsére nem kell tartani, de mi lesz a minisztériumok és a bíróságok viszonyával? Továbbra is kerettörvények és széles körű minisztériumi végrehajtási jogosítványok szerepelneke a Kormány elképzelései között, vagy a kérdések túlnyomó részét törvény szabályozza majd; hogyan történik a bírák jelölése és válasz tása, hogyan alakul át az Igazságügyi Minisztérium és a bíróságok eddigi hierarchikus, a bírói függetlenséget sértő és tipikusan egy felettes szerv jogállását tükröző kapcsolata. A bíróságok belső irányítása miként változik, mit jelent az előterjesztésben olvasható alulról szerveződő bírói önkormányzat? Milyen lépéseket tervez a Kormány a bíróságok anyagi, személyi, infrastrukturális feltételeinek javítására; mi lesz a rendkívüli bíróságok sorsa? Olyan koncepcionális, sok országban alkotmányban szabályozott kérdések azok, amelyeknek ha csak vázlatszerűen is, de azért az előterjesztésnél részletesebben kifejtve kellene szerepelniük egy Kormány programjában.
