Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP)
209 tevékenységet nem kell kiszolgáltatni a piacnak, de itt már rögtön hozzáteszi, hogy nem teljesen, vagyis hát tulajdonképpen ki kell szolgáltatnunk. Folytathatnám a példáka t, de már elég példa volt ma. Összefoglalva: belátom, hogy a kijelölt Kormány nehéz helyzetben van, félúton jár ellenzékiség és kormányzat között, de nem tette meg a döntő lépést a felelős kormányzati magatartás felé. Mint ellenzék, még vallja azokat a szé p elveket, amelyeket Tóth Sándor képviselőtársunk a humanizmus filozófiai programjaként magasztalt, de mint kormányzó koalíció, azt is tudja, hogy így nem lehet megvalósítani. A baj az, hogy ezt nem akarja kimondani – azt hívén, hogy akkor nem veszik észre . Mint a választási propagandaharcban, mindenkinek eleget akar tenni, a nemzetközi pénzvilágnak csak úgy, mint a 47es jussára váró egykori kisparasztnak, és ebben a helyzetben a kultúra nem kaphat többet ígéretnél. Tisztelt Országgyűlés! Azt mondják, hogy a demokráciához két dolog kell: kormánypárt és ellenzék. Nagyon nagy érdeme és örök dicsősége az előterjesztett kormányprogramnak, hogy ellenzékcíme már van. Most már csak arra volna szükség, hogy ne az országgyűlési szavazatok arányában, hanem szelleméb en, hitében, magatartásában alakuljon ki az a kormányzati program, amelyre az országnak szüksége van. Én tegnap reggel úgy jöttem ide, hogy mint volt MSZMPtag, jelenleg MSZPtag nem tehetem azt, hogy akadékoskodok, nem állhatok útjában semmi jónak – meg k ell szavazni a kormányprogramot. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt nem tehetem. (Baloldalon taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Vitányi Iván képviselőtársam felszólalását. Következő felszólalónk dr. Mizsei Béla képviselőtársam, a Független Kisgazdapárt részéről. Átadom neki a szót. Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP) MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én – aki már 1945ben a Parlamentben mint fiatal jogász 23 éves fejjel képviselő lehettem – nagyon jóleső érzéssel hallgattam miniszterelnökj elölt úr szavait. Különösen jólesett hallani, hogy 40 év után megemlékezett azokról is, akik nem érhették meg ezt a szép ünnepet. Nyilván az 1956os hősökre is gondolt, akiktől sajnos nekem is sikerült a halálzárkán elbúcsúzni, mert őket nem az életre ítél ték. Nagyon szerettek volna ők is élni, el kell mondanom azt, hogy hittek abban, hogy ez a szép nap elérkezik, mert keményen vágták oda az utolsó szó jogán a halálbíróknak: fagyasszanak, ne akasszanak! Térjünk a jelenre! Az előttem szóló kisgazda képviselőtársaim a földprogrammal kapcsolatban sok mindent elmondtak, én most azokhoz szeretnék szólni, akik állandóan azzal ostromolnak bennünket – azoknak a kétkedőknek válaszolnék – , hogy honnan vesznek majd a kisgazdák pénzt gépekre. Szeretné m elmondani nekik, hogy kerületemben, Jászapátiban, de a községekben, nagyvárosokban is a magánszektor kezében igen sok gép van, olyan, amely művelésre alkalmas. Jászapátiban számbavették, ha minden kisgazda, aki a földjét igényli, visszakapja, akkor azok számára, akik azért vásároltak munkagépet, hogy mások számára bérmunkát, bérszállítást végezzenek, nem marad munka. Megnyugtatásul közlöm továbbá a kétkedőknek, hogy Jászapátiban két kisiparos birtokában, tulajdonában egyegy aratócséplő kombájn is van. ( Baloldalon taps.) Alig várják, hogy a magángazdák földjein termett gabonát – főleg kenyérgabonát – le tudják aratni. Nem volt semmi baj a Horthyrendszerben a bércséplősök és a kisgazdák között. A munkát elvégezték, nem volt semmi vita. Azt mondom, hogy n yugodtan lehet bízni abban, hogy az önálló kisgazdák eleget fognak tenni a kötelezettségüknek, ki fogják húzni az országot a bajból, mint ahogy 1945ben is kihúzták. (Taps.)
