Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - PALOTÁS JÁNOS (MDF)
207 kormányprogramot, de nem kritika nélkül, mivel ez nem szokásom általában sem, illetve azért sem, mert van mit kritizálni. A programot meghallgatva örültem annak, hogy nem vállalta fel, csupán figyelembe vette az e lmúlt időszak különböző nemzetmentő programjait, gondolva itt akár a Hídprogramra, vagy a Kék Szalag Bizottság munkájára, ezeket ugyanis informatívnak tartom, de önmagukban kormányprogramnak alkalmatlannak. Viszont még lehetőségén belül a szinte végleteki g letompított 1947es földtulajdoni program felvállalását sem támogatom, súlyos hibának tartom. (Taps a baloldalon.) Természetesen nem a hajdani jogsértést kérdőjelezem meg a parasztságon túl a polgárságra és az egész társadalomra nézve, hanem azt, hogy fe lvállalhatóe az a felelősség, hogy technikailag megoldásában kidolgozatlan, szakszerűtlen, és egészében lehetetlen földprogrammal tartósan játszanak a parasztság történelmi érzékenységével. (Taps.) Nem lehet továbbá egy programon belül egy jogsérelemről k imondani, hogy orvoslandó, míg a többiről azt, hogy ott nincs rá mód. A továbbiakban szűkebb társadalmi környezetemre szeretném a figyelmet felhívni. A társadalmigazdasági programrész szinte nyitó mondatá ban fogalmazza meg, hogy a kormányprogram stratégiájának középpontjában a magántulajdon, a magánvállalkozáson alapuló gazdaság áll. Én mindig azt mondom, hogy ma ez kevés nekünk – nekem – , akik ezt teszik mindennapjainkban. Kevés, mert a társadalmi tudatba n ez már deklarálódott az elmúlt két évben, és bizony nem maradt hatástalan. A társadalomban mára jól érzékelhető az esetenkénti vállalkozásellenes szemlélet, amelynek okaként elsősorban ezt a deklarációt tartom. Az elmúlt két év nem kevés társadalmi feszü ltségei mellett ugyanis mindig az hangzott el, hogy a társadalomtól kért áldozatok most már nem hiábavalók, viszonylag rövid időn belül megindulnak a kedvező folyamatok. Ez pedig azért várható, mert nem történt általános megszorítás a társadalmunkban, a ki térési pont a magántulajdon, a magánvállalkozói kedv fokozása – hangoztatták. Így mára már jogosan várja a társadalom azoktól, akiket nem érintettek e deklarációk szerint a különböző kötöttségek, szigorítások, hogy produkáljanak is valamit, segítsék elő má sok boldogulását. Ezek pedig hamis deklarációk voltak. A magánvállalkozói kör a társadalom többi tagjához hasonlóan oda volt kötve egy olyan fals társadalmi és gazdaságpolitikához, amely a leépülésben kereste a kiutat. A valóságban az elmúlt években a magá ntulajdon, a magánvállalkozások előtti évtizedes, sőt esetenként évszázados akadályok lebontása folyt. Ez azonban azt jelenti a gyakorlatban, hogy míg egyetlen egy tégla is diszkriminatívan akadályozza fejlődésüket, addig abszolút értelemben is a kör verse nyhátrányban van. Ezért a versenysemleges környezetre és szabályozásra való törekvés nem ad kiutat sem a magánvállalkozásoknak, sem a magyar gazdaságnak. Egy versenysemleges gazdaságitársadalmi környezetben mindig azok maradnak pozícióban, azok helyzetét erősítik, akik a korábbi időszak kiváltságosai voltak. Ezért a kormányprogram deklarációjából, s az érdemi részekből hiányolom annak kimondását, hogy – hangsúlyozom – a belföldi, azaz a hazai magánvállalkozás csak úgy lehet a magyar gazdaság és társadalom kilábalásának kulcsa, ha az a társadalomban tudatos versenyelőnyt fog kapni. Ennek meg kell jelennie mind a programban, mind a konkrét szabályozásokban. A kormányprogram helyesen erősíti meg a külföldiekben azt a bizalmat, hogy nem kívánja kedvezőtlenebbé tenni számukra a magyar gazdasági környezetet. A felolvasott kormányprogram ezt tartalmazta a tervezettel ellentétben. Hangsúlyozottan hívnám fel a figyelmet azonban arra, hogy ezen kedvezmények érdemi megtartása mellett a kormányzó párt akkor tartja meg i gazán elveit, ha a belföldi magánvállalkozásoknak ezt meghaladó kedvezményt biztosít, s ezzel nemcsak az állami tulajdonnal szemben, hanem a külföldiekkel szemben is versenyelőnyt ad számukra.
