Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
193 Én tulajdonképpen az irányvonalak közül k ettőre szerettem volna kicsit irányítani a figyelmünket, az egyik a kisebbségi, a másik pedig a vallási kérdés. A kisebbségi kérdésben Németh Zsolt, fideszes barátunk elég alaposan tette meg megjegyzéseit, amelyekkel nagyjábólegészében azt hiszem nemcsak én, hanem valamennyien egyetértünk. Igazán nem a kormányprogramhoz tartozó dolog, de mégis kisebbségi kérdés, és élő, valós kisebbségi kérdés jelenleg kicsiny hazánk határain belül a menekültek ügye, s ebben nagyon jó lenne, ha a most induló új Kormány oly an intézkedéseket hozna, amelyeket minden megyében ugyanúgy betartanának s ugyanúgy komolyan vennének, értem ezalatt a lakáshoz jutás, a munkahelyhez jutás lehetőségeit és feltételeit. Szükségesnek érzem – lehet, hogy ez sem a kormányprogram hiányossága, v agy az irányvonalak hiányossága – a kettős állampolgárság lehetőségének megteremtését nemcsak Romániával egy kényszerű helyzetben, hanem más országokkal is, ahol ez még nem rendezett dolog. Vallási kérdésben néhány gondolatot szeretnék megemlíteni, mert az írott és az elmondott anyagban egy mondat különbség volt, amit bizonyára mindenki helyesen értett, hogy tudniillik az egyházak ezeréves szerepüket kapják vissza Magyarországon – egészen bizonyos, hogy velem együtt mindenki, aki itt ül, s mindenki, aki ebb en az országban él, a nemes, megtartó hagyományokat értette, és egyáltalán nem az államvallásra gondolt. (Taps.) Az ezeréves szerepben valóban ott van az egyházak pozitív hatása ennek az országnak az életében. Új, most induló, illetve újrainduló a hitoktat ás kérdése hazánkban. A rendszerváltás vagy rendszerváltozás tényének jelzéseként nagyon könnyű feltüntetni, hogy íme, most az iskolai hitoktatás megkezdődik, bizonyos mértékben jelzés is erről. Az iskolákban szabad lehet és legyen is szabad a hitoktatás, de kétségeim vannak: hogyha szabadon választott tárgy, esetleg olyan formában is, hogy akik valamely felekezethez tartozó hitoktatásra nem jelentkeznek, azok vallástörténetet vagy etikai értékismeretet kapnak ugyanabban az órában, vajon nem lesze ugyanoly an "kötelező önkéntes" dolog, mint volt korábban akár az úttörőmozgalom tevékenysége? Jó lenne, ha ebben a kérdésben világos, egyértelmű választ kapnánk, és ebben az egyházaknak a szerepe, esetleg önkéntes választás alapján, hogy iskolábane vagy iskolán k ívül az egyházi épületekben, mindenképpen a szülőknek és a gyermekeknek a döntése alapján jelentené a végleges megoldást. Ezzel kapcsolatosan a hitoktatók kérdésére szeretném felhívni a figyelmet. Ugyanis a hitoktatás megindulása olyan elvárást támaszt jel en pillanatban az egyházak iránt, amelynek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak, nem tudunk eleget tenni. A hitoktatás vezetésében, hitoktatóképzésben, katetétaképzésben igyekeznek a különböző fokozatok lépéseket tenni, de meg kellene gondolni komo lyan, hogy egyes tanítóképzők, tanárképzők vajon hogyan járulhatnának hozzá, felvehető egyik szakként a vallástanári képzéshez? És meg kellene gondolni, hogy vajon a más európai egyetemeken "teológiai kar" címen szereplő karok létrehozása Magyarországon is menynyire lenne indokolt? Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Hajdu Zoltán képviselőtársam felszólalását. A következő felszólaló István József képviselőtársam, a Független Kisgazdapárt részéről. Átadom a szót. Felszól aló: István József (FKgP) ISTVÁN JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Tegnap még bátortalanul mondtam volna el azt, amit ma éppen a felszólalásokban erősítenek meg, és bátorítanak arra, hogy elmondjam a programmal kapcsolatban. Már tegnap is úgy éreztem, amikor hallottam a kijelölt miniszterelnök úrtól a program ismertetését, s magam is olvastam, hogy ez a program –
