Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
190 teljes ellátását. És ebb ől a programból ez kiviláglik. Ebből a programból a cselekvésre van ösztönzés. Arra van ösztönzés, hogy ma azért húzódik vissza a háztáji termelő, mert táppal kell etetni az állatot, és az drága. De ha módja van, lehetősége van arra, hogy valami kis földet fog kapni, netán azokban a régiókban, ahol éppen veszteséges a magyar mezőgazdaság, a termelőszövetkezet, és fel kell számolni, és néhány hold földet fog tudni kapni, ahol a kukoricát megtermeli, gazdaságos lesz a termelés. És ha azt is el tudjuk érni, ho gy biztonságos értékesítést, felvásárlást fogunk tudni teremteni, ami az agrár- és közgazdasági szakembereknek a feladata, akkor lesz kiteljesedés, akkor lesz hogyan tovább. Ennek a kérdésnek – az én szemüvegemen – nem a kormá nyprogramban kell benne lennie, hanem azoknak az embereknek a gondolatában, akik a programnak a célját látják, a végkiterjedésének örülnek. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Pintér József képviselőtársam felszólalását. Következő jelentkező Né meth Zsolt képviselőtársam, a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Németh Zsolt (Fidesz) NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt Dénes Jánosnak a felszólalására kívánok néhány szó erejéig reagálni. Nem arra kívánok reagálni, hogy újfent lekommunistáztak bennünket, mert azt hiszem, hogy ez mindannyiunkkal megtörtént már ebben a Házban az elmúlt kampány során. Azt azonban fontosnak tartanánk, hogyha eldőlne végre, hogy a Demokrata Fórum munkásrészvény t vagy piacot akar, mert ezt más párt plakátján láttuk a választások során. Úgy gondoljuk, hogy mindenekelőtt saját pártjukban kéne előbb rendet tenni, mielőtt tanácsot adnak, hogy kit bocsássunk el a frakciónkból. Két kérdésben kívánok hozzászólni a vitáh oz, a nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve a vallás terén. Hozzászólásom alapja A nemzeti megújhodás programja című dokumentum írott változata. A magát a választási kampány során nemzeti keresztény centrumnak minősítő pártkoalíció által megalakítandó ko rmánytól meglepetésként hatott, hogy a két kérdést váratlanul mostohán kezeli. Az irányelvek két bekezdése és egykét utalása általánosságban foglalkozik a kisebbségi kérdéssel, míg a vallásnak két mondat jut. Ez a terjedelem és mélység értelemszerűen nemh ogy a Kormány vonatkozó programjának kifejtéséhez, de a legszükségesebb irányelvek meghatározásához sem elegendő. Ily módon a dokumentum kormányprogramként való elfogadása esetén a határainkon belüli és az azokon túli kisebbségiek, illetve hívők milliói sz ámára gyakorlatilag homályban marad, hogy mit várhatnak a magyar Kormánytól. A kisebbségek kérdésében, lévén, hogy irányelvekről és nem programról van szó, nem kívánok kitérni a ki, mit és hogyan kérdőjeleire. Nem teszem fel a kérdést, hogy a kisebbségek s zámára milyen autonómiát kíván a Kormány biztosítani, hogy az esetleges autonómiának létrejöhete egy kisebbségi parlamentje, és hogy a Kormány a kisebbségek képviseletét a törvényhozásban szükségesnek ítélie, vagy sem. Azt sem teszem fel, hogy miért nem kíséreljük meg létrehozni azt az intézményi modellt a magunk házatáján, amely összegezné 70 esztendős kisebbségi tapasztalatainkat, és amely a kisebbségi etnikai szempontokat és a polgári demokrácia intézményrendszerét összehangolja. Vagy ha a jogalkotási program tanulsága szerint mégis megkíséreljük ezt a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény sürgősségi kezelésével, akkor azt a kérdést nem teszem fel, hogy miért nem kezeli a Kormány e sajátos, de egyetemes kihatású gondunkat kiemelten KözépEurópa és a vil ág okulására és javára. S talán az sem ilyen dokumentumba való, hogy a határainkon kívüli magyarokért ki, mit és hogyan fog tenni. Kitérek azonban egy feltevés erejéig a vázolt irányelvekre. A hídszerep, az önrendelkezési jog, a nemzetközi szerződések
