Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 23. szerda, az Országgyűlés 6. napja - Az ülés megnyitása - A Kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
188 szentnek tartjuk mások számára, éppúgy a munkásság a maga számára is annak tartja. Ennek a módját a törvényhozásban meg kell talá lni – egy új munkástanácstörvény létrehozásával. (Zaj.) Még van egykét percem. (Zaj a baloldalon.) Engedjék meg, hogy elmondjam a következőket. Reagálnom kell Orbán Viktor fideszes képviselő úrnak (Derültség.) a felszólalására. Egyet kell elmondanom: s tílusa minősíti Orbán Viktor urat. Számomra üdvös volna, ha a Fidesz józanul elhatárolná magát ettől a stílustól (Fütty a baloldalon.) , amely stílus végső soron egy 1990ben rosszul értelmezett dialektika torzszülötte. Ez a stílus, a "Hökkentsd meg a bur zsoát!", a rossz emlékezetű Magyar Dolgozók Pártja Szikra szellemi fellegvárában fogalmazódott meg annak idején. (Taps a jobboldalon, tiltakozás a baloldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm Dénes János felszólalását. Következő felszólalónk Kovács László, a Magyar Szocialista Párt részéről. Átadom a szót. Felszólaló: Kovács László (MSZP) KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Az "Ember, haza, nagyvilág" című fejezete az irányelveknek, úgy gondolom, a legjobban kidolgozott rész, aminek egyik oka talán a z, volt mire alapozni a kormányprogram e fejezetének megfogalmazásakor – a magyar külpolitika elmúlt évi sikereire. Én nem mondom azt, ami időnként elhangzik, hogy a korábbi Kormány magáévá tette az ellenzék követeléseit, most nem mondom, hogy a mostani ko rmánypártok magukévá tették az előző külpolitika irányvonalát, inkább azt mondom: egybeesik a gondolkodás, ahogy egybeesik itt a hat párt gondolkodása a legalapvetőbb külpolitikai kérdésekben. Miket tartok a program legfontosabb érdemeinek? Mindenekelőtt a zt, hogy együtt szól a külpolitika, a külgazdaságpolitika és a katonapolitika összefüggéseiről. A másik, hogy figyelemmel van a realitásokra: kicsiségünkre, amely arra késztet bennünket, hogy figyeljünk a külvilágra és alkalmazkodjunk hozzá, földrajzi hely zetünkre, amelyből tanulság a szomszédokhoz való kiegyensúlyozott viszony és a regionális együttműködés fontossága, valamint a kettőre együtt – hiszen a kicsi Magyarország szomszédja a nagy Szovjetunió, amely világhatalom. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióho z fűződő viszonyunkat új alapokra kell helyezni – és itt szeretnék egy kiegészítést tenni a kormányprogramhoz, az irányelvekhez. Mindig figyelemmel kell lennünk lépéseink, megnyilatkozásaink szovjetunióbeli belső hatásaira, belpolitikai összefüggéseire. Az t hiszem, nem kell magyaráznom, hogy milyen típusú folyamatokban vagyunk és milyenekben nem vagyunk érdekeltek a Szovjetunióban. Itt előfordulhat, hogy rövidtávú és hosszútávú nemzeti érdekeink összeütközésbe kerülnek egymással – ilyenkor nyilvánvalóan a h osszútávú nemzeti érdekeknek kell prioritást adnunk. Az irányelvek harmadik érdemének azt tartom, hogy figyelemmel van a legutóbbi időszakban bekövetkezett változásokra, a közép- és keleteurópai változásokra, amelyek jobb feltételeket teremtenek a szomszé dokkal való viszony újrarendezésére. Itt szeretnék egy másik kiegészítést tenni. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani az európai egységesülési folyamatra – csak utalok Gorbacsov, Mitterand, Delors és mások elképzeléseire – , ebben is részt kell venni M agyarországnak, a magyar Kormánynak. Ez több, mint az összeurópai biztonsági rendszerben való részvétel, több, mint a gazdasági integrációba való bekapcsolódás: ez egy olyan összeurópai folyamat lesz reményeink szerint, amely segíti a további hazai változá sokat, a további demokratizálódási folyamatokat, a piacgazdaság megerősödését; amely segíti, hogy európai módon tudjunk gondolkodni. A hatékony külpolitika csakis a többpárti külpolitika lehet. Ezért tartom nagyon fontosnak – mások is utaltak rá, hogy a kü lpolitikai kérdések ne váljanak a pártok közötti versengés szinterévé. Tisztelt Országgyűlés!
