Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 22. kedd, az Országgyűlés 5. ülése - Az ülésszak tárgysorozatának ismertetése - A Kormány programjának ismertetése: - ELNÖK (Szabad György): - ANTALL JÓZSEF, DR. kijelölt miniszterelnök:
160 A kormány által felvázolt alapértékek és cselekvési irányok, valamint a hiteles felmé rés alapján – figyelembe véve az első hónapokban előkészített és elindított kiigazítási gyorsporgram tapasztalatait is - a kormány részletes programot készít. Ez a kormányzat működésének első három évére érvényes feladatokat, ezek részletes számításait, va lamint politikai és társadalmi feltételeit foglalja össze. Az ország súlyos helyzetének ismeretében a kormány nem táplál illúziókat programjának népszerűségéről, mozgásteréről. Az elmúlt évtizedek méltánytalanságai, szenvedései, korábban elfojtott és ma fe ltörő indulatai, ha nem is mentik - magyarázzák az érzelmi töltetű vagy csodaváró magatartás elszabadulását nemegyszer a közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyozni, hogy függetlenül attól, a leendő kormány megérie és megélie megbízatásának teljes időszakát, a következő kormány sem lesz könnyű helyzetben, s a következő kormány sem tudna ennél könnyebb politikát folytatni vagy jobbat ígérni a magyar népnek. Az érzelmi töltetek, indulatok, személyi ambíciók elragadhatják könnyen az ország szekerét. Ha dd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját, amikor a kocsis idegeskedő útitársához e szavakkal fordult: Bátyám, ha nem kap bele a gyeplőbe, talán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk! (Taps a jobb oldalon) Az ország mai helyzetében nagyon is megszívlelendő a deáki bölcsesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplő után; ennek könnyen árokba borulás lehet a vége! Az ország szekerét higgadtan és erős kézzel irányító, hiteles jövőképpel rendelkező kormányzást kér ma a történelem. A munkálkodó nép nyugalm at, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé váló tevékenysége ket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság súlypontjainak átrendeződése, az infláció egyes lakosságcsoportokra - önhibájukon kívül – különösen súlyos terheket háríthat. A kormá ny a Szent Istváni intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együttérzését. Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának e redményeként a nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáépítés programja már középtávon is teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi válsághelyzet felszámolását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását. Ehhez azonban nem elég a program, nem elég a szándék a kormány részéről – ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés – és ami még ennél is fontosabb – , a magyar nép egésze részéről. Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egyik 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örökérvényű, de jelen helyzetünkben különlegesen időszerű üzenetére. Idézem: "Azokat is, akik a jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk, csak kezet fog va érhetünk célt és ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország magát teszi semmivé." Az ország mai állapota, a korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül. Nehéz történelmünk üzenete, ha a nemzet létrédekeiről van szó: egymás mellett kell állnunk alapvető kérdésekben és ez vonatkozik nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk megbecsült ellenzékre, vo natkozik mindazokra, akik e hazában élnek. Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormány többségét és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelőssége éppen olyan, min t a kormányzaté – van kormány és van ellenzéki felelősség – és úgy gondolom, hogy ez az Országgyűlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy működőképes, kormányzó pártokat és ellenzéket befogadtatni képes Parlament, amelyik ké pes lesz a magyar jövő alapjait közösen lerakni. (Taps a jobboldalon.)
