Országgyűlési napló - 1990. évi tavaszi ülésszak
1990. május 15. kedd, az Országgyűlés 4. ülése - A szomszédos államokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP)
115 elfogadhatónak tartok, de szeretném fölhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy alapvetően az erős, központi eleme ennek a határozati javaslatnak a kétoldalú megál lapodásokra vonatkozik. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm! Kovács László következik, Szocialista Párt. Felszólaló: Kovács László (MSZP) KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, az előterjesztés időszerűsége a kérdés fontos sága mellett számos érv sorakoztatható fel. Én ezek közül kettőt kívánok csupán megemlíteni. Az első az, hogy mivel a kisebbségi jogok megsértése nyilvánvalóan ellentétes az ENSZ alapokmányának céljaival, az ENSZ emberi jogi dokumentumainak szellemével, a helsinki záróokmányban foglalt elvekkel, ajánlásokkal, e kérdés megnyugtató módon történő rendezése a nemzetközi közösség által elfogadott célok, elvek, normák érvényesülését segítené elő. A második egy gyakorlati nemzetközi politikai megfontolás. Az előte rjesztés is utal az aggodalomra, és nyilvánvaló, hogy bár a kisebbségi jogok megsértése elsősorban a kétoldalú viszonyt terheli, az érintett országok kétoldalú viszonyát terheli, a térség viszonyaiban a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság elemét viszi be . Még azt is hozzátehetjük, hogy a térség stabilitását sőt, ezzel összefüggésben azt sem túlzás, hogy Európa stabilitását is veszélyeztetheti. Teljesen indokolt az a türelem, tapintat, amit Tamás Gáspár Miklós is és Katona Tamás is említett a hozzászólásáb an. Hiszen rendkívül bonyolult kérdésről van szó. Amikor a kérdéskör bonyolultságát említem, nem csupán a történelmi előzményekre gondolok, amely ma is bizalmatlanságban, előítéletekben, félelemben, és egy sor más negatív érzelemben jut kifejezésre, de arr a is, hogy a kérdés minden érintett országban belpolitikai kérdés is. Ez korábban is így volt, de ma, e térség országai különleges helyzetben vannak, hiszen alapvető változások mennek végbe. Ebben a helyzetben, a kisebbségek jogainak biztosítása, tehát a j elenlegi helyzettől, a jogsértéstől való elmozdulás, vagy ellenkezőleg: a kisebbség jogainak megtagadása, soviniszta hangulatnak való engedmény tétel, a politikai küzdelemben résztvevők pozícióját is érinti. Ez teszi a kérdést ma igazán bonyolulttá egyikm ásik országban. Ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni: mélységesen egyetértek azzal, amit Katona Tamás képviselőtársam mondott, hogy ez közös érdek, közös ügy. A mi fellépésünk akkor lehet hatékony, ha egyfajta konszenzuson alapszik, és ha ez a kérdés semmiképpen nem válik a pártok közötti versengés, küzdelem tárgyává. A Szocialista Párt parlamenti frakciója a kérdés megítélésénél abból indult ki, hogy a kisebbségek jogainak megadása, vagy megsértése nem lehet egyetlen ország belügye sem, hiszen nemzet közi dokumentumok elveiről van szó, előírásairól van szó és a nemzetközi stabilitást is érintő kérdéskörről. Az elmúlt évtizedek egyik fontos tapasztalata a magyar külpolitika számára, hogy a titkos diplomácia ezeket a kérdéseket nem tudja megoldani, ám a legutóbbi másfél, két év tapasztalata, hogy sajnos a nemzetközi nyilvánosság bármennyire is fontos eszköz, szintén nem elég a kérdés megoldásához. Éppen ezért igenis szükség van arra, hogy szerződéses kereteket biztosítsunk a kérdés rendezéséhez, annál is inkább, mert a helsinki záróokmány tartalmaz előírásokat, de ezek nem kötelező nemzetközi jogi érvényű előírások, ráadásul a helsinki záróokmány, amely egy nagyon bonyolult kompromisszum eredménye, tartalmaz utalásokat a belső jogrendre is, tehát tulajdonk éppen bizonyos kibúvókat is teremt. Ezért szükséges az, hogy az új kormány, folytatva a kisebbségi jogok nemzetközi kodifikálására erőfeszítéseket, törekedjen kétoldalú szerződések megkötésére. Én magam is meditáltam a regionális szerződések célszerűségérő l, hatásosságáról. Én úgy gondolom, hogy talán a szöveget nem gyengíti, ha ez, mint másik lehetőség, ugyancsak szerepel, hiszen a kettő egymással kiegészítő, és nem kizárásos viszonyban van. Tehát a kétoldalú szerződések és a regionális szerződések kérdése . Feltétlenül fontos, hogy az ilyen szerződések kidolgozásánál a kormány vegye figyelembe a már meglévő hasonló szerződések pozitív tapasztalatait, fontos, hogy Magyarország, a magyar kormány nyújtson segítséget a szomszédos országokban élő magyarság igény einek
