Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 5S0. Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 9.700. M. E. számú rendelete a szolgálati jogviszony egyeá kérdéseinek szabályozásáról.

590. 9.700/1945. M. E- sz. 785 úgy kell kiszámítani, mintha a változás a számításba vett időszak egész tartama alatt hatályos lett volna. Az illetménynek (bérnek) a felmondási idő alatt bekövetkezett megváltozását csak a később esedékessé váló, még ki nem fizetett járandóságok tekintetében kell számításba venni. A felmondás korlátozása. 6. §. (1) A munkáltató a munkavállaló nő házasságkötésétől számított hat hónap alatt, továbbá terhessége ailatt a hatodik hónaptól kezdve, végül a szülést követő hat hónap alatt a szolgálati viszonyt a törve* nyes felmondási idő megtartásával is csak indokoltan mondhatja fel. Indokolt felmondásnak is csak abban az esetben van helye, ha fai szolgálati viszony fenntartása a mun" káltatóra nézve méltánytalan, így különösen a) ha a munkavállalót a családi állapotában bekövetkezett változás, illetőleg a terhesség szolgálata teljesítésében tartósan és lényegesen korlátozza; b) ha a háziasságra lépett munkavállaló ai munkáltató háztartásában lakik; c) ha a 'munkavállaló újszülött gyermekét szolgálati lakásában tartja s ez a szolgálati lakás terjedelménél vagy egyéb körülménynél fogva a munkáltatóra vagy a munkavállalóval együtt más munkavállalónak anyagi vagy egyéb méltányos érdekét számbarvehető módon hátrányosan érinti; d) ha a munkáltató létszámcsökkenéssel va;gy üzemének, vállalatának stb. megszüntetésével kapcsolatban mond fel, vagy pe~ dig egyetlen munkavállalóját bocsátja el pótlás szándékai nélkül. (2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezések nem érintik a szolgálati viszony rögtöni hatályú felbontására vonatkozó, valamint az 1928 : V. te. 8. §-ában foglalt rendelkezések hatályát. Végkielégítés. 7. §. (1) !AI 4. §. (1) bekezdés d)- pontjának rendelkezése alá eső azt a munkavállalót, aki ugyanazon munkáltató szolgálatában megszakítás nélkül (4- § (3) bek.) legalább tíz esztendőt, valamint azt az egyéb munkavállalót, aki ugyanazon munkáltató szolgálatában megszakítás] nélkül legalább öt esztendőt töltött el, a szolgálati viszony megszűnése esetében végkielégítés illeti meg. Nem illeti meg a végkielégítés azt a munkavállalót, aki a szolgálati szerződést a munkáltatónak fel nem róható okból mágia szünteti meg, vagy akit a munkáltató olyan ok miatt bocsát el szolgálatából, amelyért a munkavállaló felelős és amely miatt az érvényben lévő jogszabályok értelmében a munkáltató a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal felbonthatja. (2) A végkielégítés összege minden betöltött három évi szolgálat után a munkavállalót a szolgálati viszony megszűnésekor megillető illetménynek (bérnek) egy hónapra eső része, tizenöt évet meghaladó szolgálat esetében pedig a teljes szolgálati időnek minden betöltött három éve után az illetménynek (bérnek) két hónapra eső része. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatában eltöltött töredékét is arányosan számításba kell venni. A szolgálati időt a 4. § (3) bekezdése értelmében kell számítani, és ahhoz az esetleges felmondási időt is hozzá kell adni. (3) Ha a munkáltató vagy az általa fenntartott nyugdíjpénztár vagy nyugdíjalap a munkavállaló, illetőleg özvegye számára a szolgálati viszony megszűnésének esetéire nyugdíjat vagy egyéb rendszeres járandóságot biztosít, a végkielégítést csak a jogosultnak legkésőbben a nyugdíj folyósításáig előterjesztett kívánságra kell kifizetni. Ebben az esetben a munkáltatónak joga van a kifizetett végkielégítést a nyugdíjba (egyéb járandóságba) beszámítani. Ha azonban a munkavállaló a nyugdíj fizetéséhez a maga részéről korábban nyújtott szolgáltatással hozzájárult, a munkáltató a végkielégítést csak fele összegben számíthatja be a nyugdíjba (egyéb járandóságba), a végkielégítés összegének másik felét pedig köteles a jogosultnak kifizetni. A munkavállaló halála. 8. §. (1) A munkavállaló halála esetében a munkáltató a munkavállaló végkielégíté sét (7. §) köteles a jogszabály alapján tartásra jogosult hozzátartozóknak kiszolgáltatni. A végkielégítés elsősorban a meghalt munkavállaló házastársát, ennek hiányában gyermekeit illeti. Ha házastárs és gyermekek is maradtak, az összeg felét a házastárs, felét a gyermekek kapják. Házastárs és gyermek hiányában a végkielégítésre a munkavállaló tartásra jogosult többi leszármazói és tartásra jogosult felmenői egymásközt fejenként egyenlő arányban tarthatnak igényt, (2) A munkavállaló halála esetében annak megszolgált, de ki nem fizetett, három hónapnál nem hosszabb időre járó illetményét (bérét) a munkáltató az örökösi minőség igazolása nélkül is köteles kiszolgáltatni a tartásra jogosult házastársnak, ennek hiányában pedig a tartásra jogosult gyerme* kéknek. Magy. Rend. Tára, 1945. VII—XÜ. f. 50