Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 307. A közellátásügyi miniszter 1945. évi 11.850. számú rendelete egyes mezőgazdasági termények beszolgáltatásáról, forgalmáról és felhasználásáról.

396 3Q7. 11.850/1945. K. M. sz. val — a közellátásügyi miniszter szabja ki. A rendbírság közadók módjára hajtandó be és azt az illetékes áruforgalmi hivatal kölí­ségihozzájárulási - számlája javára kell be­fizetni. (7) A 112.900/19'44. K- M. (Rt. 1944. évf. 1412. o.) számú rendelete alapján 'működő Oabonaforgalimi Központ és Burgonvafor­galmi Központ a jelen rendelet hatálybalépé­sével megszűnik. Felhasználás. 8. §. (1) A gazdálkodó és a nem­gazdálkodó által megtartható-terményekből (2—3. §.) származó megtakarított készletével az e §-ban meghatározott korlátok között szabadon rendelkezhetik és azt a hatóság által megállapított ártól eltérő áron is forga­lomba hozhatja. (2) Kenyérgabonát, kölest, hüvelyese­ket, valamint étkezési célra alkalmas bur­, gonyát takarmányozíásra felhasználni tilos. Ez a tilalom vonatkozik a fentemiitett ter­mények emberi táplálkozásra alkalmas fel­dolgozási termékeire is. Emberi táplálko­zásra nem alkalmas kenyérgabonának és hüvelyeseknek a takarmányozására a köz­ellátásügyi minisztertől engedélyt kiül kérni (3) Emberi táplálkozásra alkalmas ke­nyérgabonát darálni, vagy máshol, mint vám- vagy kereskedelmi őrlést Végző ma­jomban megőrölni, továbbá szeszfőzési vagy más ipari célra félhasználni nem szabad. (4) A szesz előállítására felhasználható és az egyes szeszgyárak között a Szesz­egyedárusági Igazgatóság által felosztandó hurgonya mennyiségét, valamint a kemé­nyítő előállítására vagy egyéb ipari célra szolgáló és az egyes gyárak között az ipar­ügyi miniszter által felosztandó burgonya mennyiségét a közellátásügyi miniszter ál­lapítja meg. (5) A 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményeket a (4) bekezdésben nem említett egyéb ipari célra felhasználni csak a közel­látásügyi miniszter előzetes engedélyével szabad. Ez a rendelkezés nem terjed ki a borsó, a köles és a hajdina hántolására. Magánháztartás azonban legfeljebb csak annyi borsót és kölest hántoltathat, ameny­nyit a 2. § értelmében megtarthatott. (6) A kereskedő a 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményekből álló készleteit a köz­ellátásügyi miniszter vagy az illetékes áru­forgalmi hivatal külön utasítása nélkül csak vásárlási utalvány ellenében (16. §) vagy — a 7. § (5) bekezdésében meghatározott eset­ben — más vásárlásra jogosított kereskedő­nek adhatja el. Vásárlási utalvány ellené­hen a kereskedő köteles a terményt min­denkori készlete erejéig a hatóság • által megállapított áron kiszolgáltatni. A kenyérgabona vámőrlése. 9. §. (1) Kenyérgabona vám&rlésére vagy vámcserélésére jogosult: a) aki mezőgazdasági ingatlan tulajdo­nosa, haszonélvezője, javadalmasa, vagy haszonbérlője, továbbá az, aki ilyen ingat­lant kenyérgabonában fizetendő életjáradé­kért ruházott át; b) az állandó mezőgazdasági alkalmazott — ideértve a mezőgazdasági üzem által szer­ződés alapján foglalkoztatott orvost és állat­orvost is — ha járandóságát részben vagy egészben kenyérgabonában kapja; c) a volt mezőgazdasági alkalmazott vagy ilyennek hátramaradottja, ha mezőgazda­sági üzemtől élvezett nyugdíját (kegy díj át) részben vagy egészben kenyérgabonában kapja; d) a mezőgazdasági (arató és más ré szes sommás és napszámos) munkás, ideért­ve a cséplőmunkásokat és a pásztorokat is; e) a bércséplői vállalkozó és yennek a cséplésnél - foglalkoztatott alkalmazottja, továbbá az olyan önálló keresetet folytató iparos, aki egy vagy több gazdaság részére előzetesen megállapított kenyérgabona járan­dóságért vállalkozik a gazdaságban rendsze­resen előforduló ipari munkák végzésére; f) á kenyérgabona vámőrlését (vámcse­rélését) végző malmot üzemben tartó tulaj­donos haszonélvező, vagy bérlő, továbbá az ilyen malmok alkalmazottja és nyugdíja­sa; g) az állami, vármegyei, községi, egy­házi, községi, volt úrbéres birtokosság, le­geltetési, erdőbirtokossági, hegyközségi al­kalmazotti mezőőr vagy nyugdíjas, ha java­dalmazását, vagy annak egy részét jogsza­bály értelmében kenyérgabonában kapja; h) a kisiparos, aki a vele egy község­ben (városban) lakó gazdálkodóktól a részére végzett ipari munkáért a helyi szokásoknak megfelelően és rendszeresen kenyérgabonát kap. (2) Azt, aki az 1944/1945. gazdasági év' re gazdakönyvet kapott és a gazdakönyvben feljegyzett adatok szerint szántóterülettel rendelkezik, az (1) bekezdés a) pontja alapján, azt pedig, akinek mezőgazdasnági munkásiga­zolványa vah, (1) bekezdés b) pontja alap­ján minden további igazolás nélkül vámőr­lésre jogosultnak kell tekinteni. < (3) Az (1) bekezdésben felsoroltak vámőr­lési jogosultsága csak arra a kenyérgabona mennyiségre terjed ki, amelyet maguk meg-"" termeltek, vagy pedig természetbeni járan­dóságként tényleg megszereztek.

Next

/
Thumbnails
Contents