Rendeletek tára, 1945

Rendeletek - 307. A közellátásügyi miniszter 1945. évi 11.850. számú rendelete egyes mezőgazdasági termények beszolgáltatásáról, forgalmáról és felhasználásáról.

396 3Q7. 11.850/1945. K. M. sz. val — a közellátásügyi miniszter szabja ki. A rendbírság közadók módjára hajtandó be és azt az illetékes áruforgalmi hivatal kölíségihozzájárulási - számlája javára kell befizetni. (7) A 112.900/19'44. K- M. (Rt. 1944. évf. 1412. o.) számú rendelete alapján 'működő Oabonaforgalimi Központ és Burgonvaforgalmi Központ a jelen rendelet hatálybalépésével megszűnik. Felhasználás. 8. §. (1) A gazdálkodó és a nemgazdálkodó által megtartható-terményekből (2—3. §.) származó megtakarított készletével az e §-ban meghatározott korlátok között szabadon rendelkezhetik és azt a hatóság által megállapított ártól eltérő áron is forgalomba hozhatja. (2) Kenyérgabonát, kölest, hüvelyeseket, valamint étkezési célra alkalmas bur, gonyát takarmányozíásra felhasználni tilos. Ez a tilalom vonatkozik a fentemiitett termények emberi táplálkozásra alkalmas feldolgozási termékeire is. Emberi táplálkozásra nem alkalmas kenyérgabonának és hüvelyeseknek a takarmányozására a közellátásügyi minisztertől engedélyt kiül kérni (3) Emberi táplálkozásra alkalmas kenyérgabonát darálni, vagy máshol, mint vám- vagy kereskedelmi őrlést Végző majomban megőrölni, továbbá szeszfőzési vagy más ipari célra félhasználni nem szabad. (4) A szesz előállítására felhasználható és az egyes szeszgyárak között a Szeszegyedárusági Igazgatóság által felosztandó hurgonya mennyiségét, valamint a keményítő előállítására vagy egyéb ipari célra szolgáló és az egyes gyárak között az iparügyi miniszter által felosztandó burgonya mennyiségét a közellátásügyi miniszter állapítja meg. (5) A 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményeket a (4) bekezdésben nem említett egyéb ipari célra felhasználni csak a közellátásügyi miniszter előzetes engedélyével szabad. Ez a rendelkezés nem terjed ki a borsó, a köles és a hajdina hántolására. Magánháztartás azonban legfeljebb csak annyi borsót és kölest hántoltathat, amenynyit a 2. § értelmében megtarthatott. (6) A kereskedő a 2. § (1) bekezdésében felsorolt terményekből álló készleteit a közellátásügyi miniszter vagy az illetékes áruforgalmi hivatal külön utasítása nélkül csak vásárlási utalvány ellenében (16. §) vagy — a 7. § (5) bekezdésében meghatározott esetben — más vásárlásra jogosított kereskedőnek adhatja el. Vásárlási utalvány ellenéhen a kereskedő köteles a terményt mindenkori készlete erejéig a hatóság • által megállapított áron kiszolgáltatni. A kenyérgabona vámőrlése. 9. §. (1) Kenyérgabona vám&rlésére vagy vámcserélésére jogosult: a) aki mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője, javadalmasa, vagy haszonbérlője, továbbá az, aki ilyen ingatlant kenyérgabonában fizetendő életjáradékért ruházott át; b) az állandó mezőgazdasági alkalmazott — ideértve a mezőgazdasági üzem által szerződés alapján foglalkoztatott orvost és állatorvost is — ha járandóságát részben vagy egészben kenyérgabonában kapja; c) a volt mezőgazdasági alkalmazott vagy ilyennek hátramaradottja, ha mezőgazdasági üzemtől élvezett nyugdíját (kegy díj át) részben vagy egészben kenyérgabonában kapja; d) a mezőgazdasági (arató és más ré szes sommás és napszámos) munkás, ideértve a cséplőmunkásokat és a pásztorokat is; e) a bércséplői vállalkozó és yennek a cséplésnél - foglalkoztatott alkalmazottja, továbbá az olyan önálló keresetet folytató iparos, aki egy vagy több gazdaság részére előzetesen megállapított kenyérgabona járandóságért vállalkozik a gazdaságban rendszeresen előforduló ipari munkák végzésére; f) á kenyérgabona vámőrlését (vámcserélését) végző malmot üzemben tartó tulajdonos haszonélvező, vagy bérlő, továbbá az ilyen malmok alkalmazottja és nyugdíjasa; g) az állami, vármegyei, községi, egyházi, községi, volt úrbéres birtokosság, legeltetési, erdőbirtokossági, hegyközségi alkalmazotti mezőőr vagy nyugdíjas, ha javadalmazását, vagy annak egy részét jogszabály értelmében kenyérgabonában kapja; h) a kisiparos, aki a vele egy községben (városban) lakó gazdálkodóktól a részére végzett ipari munkáért a helyi szokásoknak megfelelően és rendszeresen kenyérgabonát kap. (2) Azt, aki az 1944/1945. gazdasági év' re gazdakönyvet kapott és a gazdakönyvben feljegyzett adatok szerint szántóterülettel rendelkezik, az (1) bekezdés a) pontja alapján, azt pedig, akinek mezőgazdasnági munkásigazolványa vah, (1) bekezdés b) pontja alapján minden további igazolás nélkül vámőrlésre jogosultnak kell tekinteni. < (3) Az (1) bekezdésben felsoroltak vámőrlési jogosultsága csak arra a kenyérgabona mennyiségre terjed ki, amelyet maguk meg-"" termeltek, vagy pedig természetbeni járandóságként tényleg megszereztek.