Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 110. A m. kir. pénzügyminiszter 1942. évi 200. P. M. számú rendelete, a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai védett birtokok teherrendezésére vonatkozó bejelentésekről.

574 110. 200/1942. P. M. sz. rendelet 7. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók, amelyek ekként szólnak: „(3) A hitelező kívánságára mind az átalakítással, mind a könyv jóváírással való rendezést mellőzni kell: 1. az oly követelések tekintetében, amelyek a r. 17. §-a értelmében a védettséggel járó korlátozások alól ki vannak véve; 2. a kézizáloggal vagy más külön kielégítési joggal biztosított követeléseknek ama része tekintetében, amely az említett jog alapján kielégíthető; a hitelező azonban nem utasíthatja vissza a teherrendezést, ha a külön kielégítési jogot a jelen rendelet hatálybalépése után végrehajtási úton szerezte, vagy bármely időpontban olyan ingóságra vezetett végrehajtás útján szerezte, amelyre a védettség fennállása alatt a r. 12. §-ában meghatározott végrehajtási korlátozásak kiterjednek; a hitelező azon a címen sem utasíthatja vissza a teherrendezést, hogy a külön kielégítési jog az eladott dologra kikötött tulajdonjogfenntartás alapján, illetőleg az adós védett ingatlanán vagy másnak akár védett ingatlanán, akár földadó alá eső nem védett ingatlanán bejegyzett jelzálogjog alakjában áll fenn; a követelésnek e része tekintetében azonban, amelyre a teherrendezés mellőztetett, a hitelező csak a külön biztosíték alapján kereshet kielégítést; 3. a családi vagy öröklési jogviszonyon alapuló követelések tekintetében, illetőleg ily követelések ama része tekintetében is, amelyet a bíróság a r. 17. §-ának 9. pontja alapján a védettséggel járó korlátozások alól fel nem oldott, úgyszintén a védett birtokhoz tartozó ingatlan vételhátraléka tekintetében; 4. az 1939. évi október hó 27. napja után keletkezett áruhitelekből eredő követelések tekintetében. (4) A hitelező kívánságára mellőzni kell a teherrendezést a 25 pengőt meghaladó, de 100 pengőnél kisebb összegű követelések tekintetében is, ha a követelésnek a teherrendezés alá vonása a hitelezőnek — életviszonyait tekintve — méltánytalan sérelmét okozná s a követelésnek a teherrendezésből kivétele az adós szempontjából a teherrendezés eredményességét nem veszélyezteti. A kérelem tárgyában mind a két fél érdekeinek szem előtt tartásával a helyi bizottság határoz és indokolt esetben az adósnak méltányos, de három éven túl nem terjedő részletfizetési vagy más teljesítési határidőket szabhat."