Rendeletek tára, 1942

Rendeletek - 556. A m. kir. minisztérium 1942. évi 5.660. M. E. számú rendelete, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi területeken gondozás nélkül maradt birtokok ideiglenes hasznosítására vonatkozó 6.16011941. M. E. sz. rendelet módosításáról

29ÍÖ 633. 8.000/1942. B. M. kih". sz. paranes kibocsátásának lehetőségét kibővítette és jogot adott a. rendőri büntetőbírónak arra, hogy büntetőparancsot adjon ki olyan esetekben is; amikor a jogszabály a kihágás büntetéséül elzárás alkalmazását írja elő, azonban tekintettel a cselekmény vagy a mulasztás tárgyi súlyára, továbbá a terhelt egyéniségére, az enyhítő körülményekre, a rendőri büntetőbíró a pénzbüntetés alkalmazását célravezetőbbnek, méltanyossabbnak, helyesebbnek látja és attól javító hatást vár. A büntetőparancs kibocsátásának megkönnyítése az ettől várható nagy munka- és időmegtakarítás céljából történt. A rendőri kihágások száma ugyanis az állami, a gazdasági és a társadalmi élet fejlődése és a háborús rendelkezések folytán oly nagymértékben emelkedett, hogy azok gyors és megnyugtató elbírálása tárgyalások megtartásával igen nehézzé vált. Ezért a 6.000/1942. B. M. számú rendelet az esetek túlnyomó részében lehetővé tette, hogy a rendőri büntetőbíró tárgyalás és kontradiktorius eljárás nélkül, csupán a feljelentés alapján büntetést szabjon ki. A polgári szabadság és jogbiztonság védelme erdekében mégis a 6.000/1942. B. M. számú rendelet 1. §-a büntetőparancs kibocsátását csak akkor engedi meg, ha a rendőri büntetőbírónak a feljelentésben foglaltak valósága ellen nincsen aggálya, vagyis a kihágás elkövetését és a terhelt bűnösségét beigazoltnak látja. Leggyakrabban előfordulhat ez akkor, ha a feljelentést hatóság, közhivatalnok vagy hatósági közeg hivatali hatáskörében vagy eljárása közben közvetlen tapasztalata alapján teszi meg, vagy ha a feljelentés magánegyéntől ered ugyan, de ez a kihágás elkövetését köz- vagy magánokirattal vagy más bizonyítékkal valószínűvé teszi és a rendőri büntetőbíró meg van győződve a vád alaposságáról. A fiatalkorúak védelme érdekében történt, hogy ilyenek, vagyis a tizennyolc életévét még be nem töltött egyének ellen büntetőparancs kibocsátását a rendelet nem engedi meg. A büntetőparancsban kiszabható pénzbüntetés legkisebb mértéke egy pengő, legmagasabb mértéke nyolcezer, halmazat esetében tizenhatezer pengő lehet. (L, II. Bn. 5. és 7. §-ait, az 1931 :XXV. t.-c. 3. §-át, az 1939:11. t.-c. 212. §-át és az 1939: IV. t.-c. 25. §-ának második bekezdését.) A rendelet 2. §-ának második bekezdését a gyakorlatban olyképpen lehet alkalmazni, hogy a büntetőparancs fogaímazványában több terhelt is szerepelhet, ha a kihágást többen követték el és a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetések azonosak. A kiadványokat azonban mindegyik terhelt ellen külön-külön kell kiállítani, vagyis a büntetőparancs kiadványaiban csak egy terhelt szerepelhet. ...•..;.•:...