Rendeletek tára, 1941

Rendeletek - 869. A m. kir. minisztérium 1941. évi 9.080. M. E. számú rendelete, az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban a munkabérek szabályozásáról.

869. 9.080/1941. M. E. sz. 3T91 mázasában, valamint a bérpótlék alapjául szolgáló munkabér (összkereset, 3. §. első bekezdésének harmadik mondata) kiszámítása szempontjából nem lehet figyelembe venni, egyébként azonban minden tekintetben munkabérnek számít. 7. §. A jelen rendelet rendelkezései nem gátolják az 1939 : IV. t.-c. 17. §-a harmadik és negyedik bekezdésének, valamint 19. §-ának végrehajtását. Ehhez képest az 1939:IV. t.-c. 17. és 19. §-ának végrehajtása céljából zsidó munkavállalónak az egységbérét, illetőleg jutalékának vagy más elnevezéssel adott hasonló természetű járandóságának az üzleti forgalom (az eladott áruk árának stb.) meghatározott százaiékáoan megállapított kulcsát a jelen rendelet rendelkezéseire tekintet nélkül lehet megállapítani. 8. §. A szolgálati szerződésnek (megállapodásnak), szolgálati szabályzatnak, vagy gyári munkarendnek a jelen rendelet rendelkezéseitől a munkavállaló hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. 9. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik,, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzlet, üzem, vállalat stb. felelős vezetője, ha a jelen rendelet valamely rendelkezését megszegi vagy kijátsza, vagy a munkavállalót azért, mert az említett rendelkezéseken alapuló jogát érvényesíti, elbocsát, vagy elbocsátással fenyeget. Ha az első bekezdés alá eső valamely kihágást az üzlet, üzem, vállalat stb. felelős vezetője követte el, és a munkaadót felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a kihágás miatt a munkaadót is büntetni kell. Az első és második bekezdés alá eső cselekmény az általa érintett minden egyes munkavállaló tekintetében külön kihágás. A pénzbüntetésre az 1928 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig,, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939:11. t.-c. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939: II. t.-c. 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.