Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 79. A m. kír. iparügyi miniszter 1940. évi 5.300. Ip. M. számú rendelete, az építőipari anyaggazdálkodás szakbizotságának felállításáról.

79. 5.300/1940. Ip. M. sz. 527 lyek az ipari anyaggazdálkodás valamelyik másik szak:bizottságának működési körébe tartoznak. Az illetékes szakbizottság azonban az építőipari anyagok .tekintetében feladatkörét az építőipari bizottság közreműködésével látja el. 6. §. A készletek nyilvántartását az építőipari bizottság általában véve a 990/1939. M. E., illetőleg az 55.800/1939. Ip. M. számú rendelet i(Rt. 1939. 1888. és 2129. o.) értelmiéiben bejelentett ós a m. kir. külkereskedelmi hivatal által rendelkezésre bocsátott adatok alapján vezeti. Az építőipari bizottság a feladata teljesítéséhez szükséges mértékben bármely vállalatot, iparost vagy kereskedőt felhívhat további adatok bejelentésére, felvilágosítások adására és iratok bemutatására. A felhívásnak a kitűzött határidőben eleget kell tenni. Az építőipari bizottság a feladata teljesítéséhez szükséges mértékben kiküldöttje útján bármely ügykörébe eső vállalat, iparos vagy kereskedő üzemét (üzletét) és üzletvitelét megvizsgálhatja. 7. §. A zár alá vett építőanyagok (12.113/1939. M. E. számú rendelet [Rt. 1939. 1361. o..] VII. számú melléklete) kiszolgáltatásának vagy felhasználásának engedélyezése az építőipari bizottság hatáskörébe tartozik. A zár alá vett anyagkészleteknek egyes közlekedési vállalatok és a m. kir. posta részére kiszolgáltatásáról és felhasználásáról szóló 55.100/1939. I. M. számú rendelet (Rt 1939. 2127. o.) 2. és 5. §-ában szabályozott bejelentéseket az építőanyagokra vonatkozóan az építőipari bizottsághoz kell megtenni. Büntető és hatálybaléptető rendelkezések. 8. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején 'hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a 6. ,§-ban foglalt rendelkezések ellenére az építőipari bizottság felhívásának nem tesz eleget, vagy az építőipari bizottság kiküldöttjének vizsgálatát akadályozza. A pénzbüntetésre az 1928 :X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek^ a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939:11. t.-c. 212. ,§-ának (4) és (5) bekezdésében, a