Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 53. A m. kir. belügyminiszter 1940. évi 140. számú rendelete, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken az orvosok magaviseletének felülvizsgálására alakított igazolóbizottságok tagjainak útiilletményeiről és az igazolással kapcsolatban megidézett tanuk díjazásáról.

434 53. 140/1940. B. M. sz. álló közszolgálati alkalmazottak, működésükkel kapcsolatban szabályszerű kiküldetési illetményekre van igényük abban az esetben, ha a bizottsági tagságukkal kapcsolatban állomáshelyükön kívül kell tevékenységet kifejteniük. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt igazoló-bizottságok elnökei, tagjai vagy póttagjai, amennyiben nyugdíjazott tisztviselők, az 1.100/1925. M. E. számú rendelet 7. pontjának első bekezdésében foglaltak alapján tényleges szolgálatban utoljára betöltött állásuk után járó szabályszerű kiküldetési illetményekre tarthatnak igényt abban az esetben, ha bizottsági tagságukkal kapcsolatban a lakóhelyükön kívül kell tevékenységet kifejteniök. (3) Az (1) bekezdésben megjelölt igazoló-bizottságok elnökei, amennyiben nem állanak közszolgálatban, s nyugellátásban sem részesülnek, az 1.100/1925. M. E. számú rendelet 8. pontjának első bekezdésében foglalt rendelkezések alapján az állami rendszerű VII. fizetési osztályra nézve megállapított, a tagok, illetőleg póttagok pedig az állami rendszerű VIII. fizetési osztályra nézve megállapított szabályszerű kiküldetési illetményekre tarthatnak igényt abban az esetben, ha bizottsági működésükkel kapcsolatban lakóhelyükön kívül kötelesek tevékenységet kifejteni. 2. §. (1) Annak, aki az igazolási eljárás alá vont személylyel szemben észrevételt adott be és akit a 180/1939. B. M. számú rendelet (Rt. 1939. 524- o.) 6. §-ában foglaltak szerint a tárgyalásra meg kell idézni, amennyiben nem lakik az igazoló-bizottság székhelyén, valamint az igazoló-bizottság által megidézett tanúnak, ha kihallgatása nem a lakóhelyén történik, az alábbi (2) és (3) bekezdésekben megállpított díjazásra van igénye. (2) A tárgyalásra megidézett közszolgálati alkalmazott vagy nyugdíjas, a szabályszerű kiküldetési illetményt jogosult felszámítani. (3) A (2) bekezdésben nem említett személy kérheti a megjelenésévél járó és indokolt útiköltségeket, továbbá, ha vagyoni körülményeinél és polgári kereseti viszonyainál fogva erre rászorult, az időmulasztással járó károsodásának megtérítését. (4) Ha a tanú kihallgatását az igazolási eljárás alá vont személy kérte, a tanú részére sem útiköltséget, sem egyéb térítést vagy javadalmazást nem szabad megállapítani. 3. §. (1) A tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak költségeik megtérítését az igazoló-bizottságnál benyújtott szabályszerű útiszámla mellett kérhetik. (2) Az (1) bekezdésben nem említett személyek felszámított költségei tekintetében végérvényesen az igazoló-bizottság határoz.