Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 771. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 139.800. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940 : XXII. t.-c.-nek a házadóra vonatkozó II. fejezete végrehajtásáról.

3890 771. 139.800/1940. P. Ü. M. sz. egyesítése, vagy egy községnek több önálló községgé való szétválása útján következik be, a magasabb adótételt csak az egyesítést követő harmadik adóévtől kezdve kell alkalmazni, viszont egy községből több községgé való átalakulás esetében a házadót már a következő évtől kezdve kell az egyes községek lélekszáma szerint járó adótétellel kivetni. (3) A T. alkalmazása szempontjából gyógy- ós üdülőhelyek alatt csak azokat a községeket kell érteni, amelyek területére vagy területének egyrészére a m. kir. minisztérium az 1929:X

VI. t.-c 10., illetőleg 25. §-a alapján és az idézett törvény 46. §-a (2) bekezdésének megfelelően kiadott 2.820/1931. M. E. számú rendelet (Bt. 1931. 438. o.) alapján a gyógyhely, illetőleg üdülőhely megnevezést engedélyezte. Az (1) bekezdésben foglalt állandó adótételeket tehát az ilyen községekre még abban az esetben sem lehet alkalmazni, ha a gyógyhely, illetőleg üdülőhely megnevezés használatát a m. kir, minisztérium rendelete a községnek csak egy részére engedélyezte. Ellenben nem számíthatók a gyógy- és üdülőhelyekhez azok a községek, amelyekben az évnek bizonyos szakáiban fürdő- vagy nyaralóvendégek is tartózkodnak, anélkül, hogy a község a gyógyvagy üdülőhely megnevezésre engedélyt nyert volna. Az ilyen községet még abban az esetben sem lehet gyógy- vagy üdülőhelynek tekinteni, ha a község lakosai a vendéglátó idegenforgalomban megfelelő szervezet lítján részt is vesznek. (4) Az (1) bekezdésben foglalt adótételek alkalmazása során a lakrészeket a házadóról szóló 1927. évi 200. P. M. számú hivatalos összeállítás 9. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött Utasítás szabályai szerint kell minősíteni. Eszerint szobáknak tekintendők azok a helyiségek, amelyek valósággal lakásul sízolgálnak, vagy ha üresen állanak is, de lakásra vannak szánva vagy arra alkalmasak; szobának számítandók tehát azok a helyiségek, amielyek világosak, ajtóval, ablakkal, továbbá kályhával vagy más fűtőkészülékkel vannak ellátva, avagy a szomszédhelyiséggel közös fűtőtestük van. Az a körülmény, hogy a lakásra alkalmas helyiséget átmenetileg más célra, pl. kamillának használják, avagy a miellékheilyiséiget (pl. a konyhát vagy kamrát) alvó helyiségül is felhasználják, a minősítésen adótótelek alkalmazásán nem változtat. Pl. azt a házat, amelyben egy lakószoba épült, egyszobás lakóháznak kell tekinteni, bárha a szobában terményeket vagy más élei mi cikket raktároznak; viszont ugyanez a ház egyszobás lakóháznak számítandó abban az esetben is, ha a téli időszak alatt a konyhát hasiznalják fel lakószobának. Ahhoz, hogy a konyha vagy a kamra lakószobának, vagy ezzel ellentétben a lakószoba konyhának, kamrának vagy más mellékhelyiségnek számíttassék, az épületen olyan