Rendeletek tára, 1940
Rendeletek - 771. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 139.800. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940 : XXII. t.-c.-nek a házadóra vonatkozó II. fejezete végrehajtásáról.
88*2 771. 139.800/1940. P. Ü. M. SÏ. okozott károk megtérítése stb.) ellenében bocsa jtanak rendelkezésre, állandóan mentes a bázadó alól. A lövészkötelezettség teljesítése rendszerint a leventekiképzés céljaira szolgáló helyiségekben történik, az ilyen épületet vagy épületrészt tehát mindkét oknál fogva megilleti az. állandó háizadómentesség. A dolog természetéből következik &z is, hogyha a kötelezői leventeképzés céljára és a lövészkötelezettség teljesítésére megfelelő helyiségeit magánszemély boesájt díjtalanul a katonai parancsnokság rendelkezésére, különösen pedig ha leveoteotthont saját költségén létesít és tart fenn, az. ilyen épületet vagy épületrészt szintén állandóan adómentes épületnek kell tekinteni. (6) Az állandó házadómentesség harmadik feltétele az, hogy az épületet olyan célra használják, amely célokra való használat alapján az épület (épületrész, lakrész, helyiség) hasanálóját abban az esetben is megilletné az állandó házadómentesség, ha az épület (épületrész, lakrész vagy egyéb helyiség) saját tulajdona volna. Ebből következik, hogyha pl. az egyházközség a _neki díjtalanul átengedett épületet másodfokú egyházi hatóságot gyakorló lelkész természetbeni lakásául használja, vagy pl. ha az épületet nyilvános jellegű, de vállalatszerű magániskola vagy magánkórház, vagy olyan szeretetház céljaira engedik át díjtalanul, amelyben a gondozott személyektől az épület karbantartási és közüzemi költségeit meghaladó ápolási díjakat szednek, az állandó házadórnentesség nem, állapítható meg, mert az ilyen célokra használt épületet a házadéról szóló hivatalos összeállítás 2. §-,a szerint az állandó házadómentesség abban az esetben sem illetné meg, ha erre a célra maga a tulajdonos használná. (7) Az (1)—(6) bekezdések szerint állandó házadómentességben részesíthető épületeknél sem illeti meg az adómentesség a llakás céljára használt helyiségeket, kivéve természetesen azokat az eseteiket, amelyekben az állandó adómentesség az általános szabályoknál fogva a lakott helyiségekre is kiterjed (pl. lelkészlakásra, kórházakban az orvosok és a kórházi személyzet lakásaira stb.). (8) Bérbeadás esetében is állandóan mentesek maradnák a házadó alól azok az inséglakásck (baraktelepek), amelyek a törvényhatóságok vagy a községek (városok) tulajdonában vannak (T. 9. §-ának (2) bekezdés©.) (9) A T. alkalmazása szempontjaiból inséglakások alatt azokat a baraképületeket kell érteni, amelyek eredetileg az áfl!lam tulajdonában voltak, azonban az 5.4QÖ/1936. M. E. számú rendelet alapján joga volt az államnak arra, hogy azokat a tOTvémyhatóságoknak, városoknak és községeknek adja át. As