Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 606. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 130.500. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940 : XXII. t.-cikknek a földadót tárgyaló I. fejezete végrehajtásáról.

3092 606. 130.500/1940. P. Ü. M. sz. tékü árvizek (belvizek) levezetése a társulat kötelessége. Foldadóelengedésnek van helye azonban abban az esetben, ha egészen rendkívüli mérvű csapadék olyan árvizet (belvizet) idézett elő, hogy azt a meglévő belvizlevezető rendszer levezetni nem volt képes. Azt, hogy ez a helyzet fennforgott-e, a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg. (5) Árvíz az a nagymérvű csapadékok folytán keletkezett vízgyülemlés is, amely ármentesítő vagy belvízlevezető (belvízszabályozó, belvízrendező, lecsapoló) társulat kötelékébe nem tartozó területeken, a folyó-, patak- vagy tómedertől távolabb fekvő földeken megállott és ezáltal kárt, okozott. (6) A vízgyülemlést elő nem idéző hosszantartó esőzés folytán bekövetkezett kár (elsatnyulás, rothadás stb.) adóelengedésre igényt nem ad. (7) A szántóföldeknél a fagy, a földárja által okozott belvíz, a tartós szárazság (aszály), a hőütés (hőguta), a rovarok, a növénybetegségek, a mezei egerek csak akkor adnak igényt a földadó elengedésére, ha a kár összefüggő nagyobb területekre terjed ki. Ez alatt azt kell érteni, hogy a kár egyegy vidéken általános jelleggel bír, vagyis több egymással összefüggő dűlőre, esetleg, ha kisebb községekről van szó, több község határára terjed ki. Az a körülmény, hogy az illető dűlőkben vagy határokban a szóbanforgó elemi csapás által károsult egyes birtokosok a kárt be nem jelentették, a bejelentők adóelengedés iránti igényét nem érinti. Nem érinti az adóelengedés iránti igényt az sem, hogy az illető dűlőkben vagy határokban' a szóbanforgó elemi csapás által sújtott földrészletek között más, a csapás által nem károsult termények is előfordulnak. (8) A szántóföldek termésében fagy által okozott károk jelentkezési formái a kifagyás, az elfagyás, a felfagyás, a befulladás (megfulladás) és a kipállás (kirothádás, kisavanyodás). Mindezek, az elfagyást kivéve, az ú. n. téli fagyok. Kifagyás az őszi vetéseknek kiveszése a téli fagy következtében. Elfagyás a növénysejteknek a korai, vagy késői fagyok okozta elhalása. Felfagyás akkor következik be, ha az olvadás, lassan megy végbe, vagyis ha nappal enged, éjjel fagy. Ezáltal a talaj hol kitágul, hol összehúzódik, aminek az. a következménye, hogy a növény gyökereinek egy része a talajból kiszakad és kiemelkedve marad. Befulladás és kipállás akkor áll be, ha az őszi vetést, takaró hóréteg meleg idő beálltával a felületen olvadni kezd, de az olvadt hó a hőmérséklet esetlég bekövetkező nagyobb visszaesésénél jégkéreggé fagy, mely ké-