Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 604. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 139.700. számú rendelete, az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940:XXII. t.-c. 25., 26. és 27. §-ának végrehajtásáról.

604. 139.700/1940. P, Ü. M. sz. 3083 meghaladó részükben adó alá kell vonni. Ha tehát a napidíj vagy alz étkezési és szállásköltség az alkalmazott személyi kiadásait meghaladja, vagy ha a folyósított utazási költség a vasu'ti viteldíjat vagy tengelyen való utazásnál a felmerült költséget meghaladja, a többletet adó alá kell vonni. A reprezentációs költség címén élvezett illetménynél igazolni kell, hogy az,t az alkalmazott —• rendeltetésének megfelelően — nem saját céljaira, hanem az állásával kapcsolatos kiadásokra fordította. Ha az alkalmazott a reprezentációs költség címén élveiz&ít illetménynek csak egy részére nézve tudja igazolni, hogy azt rendeltetésének megfelelő célra költötte, a nem igazolt részt az adóalapul szolgáló illetményekhez hozizá kell számítani. (3) A szolgálati kiadással terhelt járandóságok azonban egyes esetekben bent vannak az alapilletményekben és az alapilletményektől számszerű pontossággal külön nem választhatók, ennélfogva az alapilletmények egy részét — a körülmények által indokolt mértékben — figyelmen kívül lehet hagyni. így pl. a járási és körorvosokat „rendelőszobá bére, fűtési és világítási költsége" fejében megillető járulék, mint meghatározott szolgálati kiadással terhelt járandóság, adómentes illetményként kezelendő. (4) Az illetményeket közvetlenül terhelő szolgálati kiadások azonban a (2) és. (3) bekezdésekben tárgyalt esetektől eltérő más módon is terhelhetik az alkalmazottat, éspedig vagy abban az alakban, hogy az alkalmazott a munka elvégzéséhez illetményei terhére segéderőket is kénytelen alkalmazni, vagy abban az alakban, hogy illetményei fejében olyan vagyon hozamát (hozadékát, jövedelmét) élvezi, amely vagyon után szerződésnél vagy jogszabálynál fogva a közadókat is viselni tartozik. Ebből következik, hogy ha pl. a lelkész — akár saját elhatározásából, akár egyházhatcsági intézkedés alapján — segédlelkészt tart, a segédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságot, valamint természetbeni járandóságának pénzbeli értékét — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész alkalmazottak kereseti adója alá tartozó szolgálati járandóságából le kell vonni. Ha azonban a lelkésznek ebben a minőségében föld- vagy házhaszonélvezete, vagyis olyan járandósága is van, amely nem tartozik az alkalmazottak kereseti adója alá, a segédlelkészíartás költségeit a kétíéle jövedelem között arányosan meg kell osztani és alkalmazottak kereseti adóalapjából a segédlelkésztartás költségeinek azt a részét kell — mint szolgálati illetményt terhelő kiadást — levonásba hozni, amely az arányszám szerint az alkalmazottak kereseti adója alá tartozó szolgálati járandóságra esik. De következik az is, hogy ha az illetmény fejében átengedett vagyonra nézve az alkalmazottat haszon196*