Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 17. A m. kir. minisztérium 1940. évi 1.030. M. E. számú rendelete, a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken iparjogosítványok megszűnése következtében iparűzés céljára nem használt helyiségek hasznosításáról.

3í 17. 1.030/1940. M. E. sz. ványa, aki abban a helyiségben ipart, (kereskedést) folytatott, hatóságii intézkedés következtében megszűnt. A hatóság az előbbi bekezdésekben említett felszólításában meghatározhatja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akik közül egynek vagy többnek a tulajdonos (bérbeadó) a helyiséget bérbeadja. Ha a tulajdonos (bérbeadó) a hatóság felszólításának a felszólításban, meghatározott határidőben nem tesz eleget, a hatóság elrendelheti, hogy a helyiség ipar (kereskedés) folytatása céljára ipar jogosítvánnyal bíró meghatározott személy javára igénybevétessék. A tulajdonos (bérbeadó) és a kijelölt személy közötti jogviszonym a bérleti jogviszonyra megállapított szabályok irányadók. Ha a tulajdonos (bérbeadó) és a bérlőként kijelölt személy a bór összegében és a bérlet egyéb feltételeiben nem tudnánaik megállapodni, az elsőfokú iparhatóság állapítja meg, hogy a bérbeadásra kötelezettnek a bérbeadott helyiségért milyen összegű bér vagy egyéb térítés jár; ugyancsak az elsőfokú iparhatóság állapítja meg a bérleti viszony egyéb feltétéleit is. A bért olyan összegben kell megállapítani, amilyen összeget abban a községben (városban, kerületben) hasonló helyiség bérletéért általában fizetnek; a bérleti feltételeket a helybeli szokásoknak megfelelően kell megállapítani. Azi elsőfokú iparhatóságnak a jelen §. alapján hozott határozata ellen használt f ellebbvitelnek halasztó hatálya van. Az előbbi bekezdésekben foglalt rendelkezések irányadók a vendéglátó ipar űzésére nem használt szállodákra, s a vendéglátó ipar célját szolgáló más épületekre és helyiségekre, továbbá a raktárakra és egyéb olyan helyiségekre is, amelyek valamely ipari vagy kereskedelmi üzlethez vagy üzemhez tartoznak. 3. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés ialá nem esik, kihágást követ el és az 1931:XXVI. t.-c 3. §-a alapján, két hónapig terjedhető eljárással büntetendő az a tulajdonos (bérbeadó), aki a tulajdonában levő, vagy az általa bérelt, iparűzés céljára nem használt helyiség igénybevétele tekintetében valótlan adatok közlésével a hatóságot tudatosan félrevezeti és ezzel az igénybevételt jogtalanul meghiusítja, vagy aki a helyiság használatában a hatóság által kijelölt szentélyt jogtalanul lakadályoKzia. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke az 1931 :XXVI. t.-c. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében nyolcezer pengő. A kihágás miatt aiz eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929 :XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3.