Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 314. A m. kir. honvédelmi miniszter 1940. évi 10.700. eln. 15. számú rendelete, a honvédelemről szóló 1939: II. törvénycikk végrehajtására vonatkozó Utasítás III. Része 1. Címének kibocsátásáról.

1524 314. 10.700/1940. H. M. ein. 15. sz. c) .A száj és szájüreg. Ezután az ajkak vizsgálata következik, azok rendes alkatára nézve. A vizsgáló honvédorvos kinyittatja a hadköteles száját, meggyőződik az állkapocs mozgékonyságáról, a nyelv, a szájpadlás, torok, ifogak és az íny minőségéről; egyidejűleg arra is ügyel, hogy nincs-e a vizsgáltnak nyálsipolya, hogy lehelete nem bűzös-e, és hogy hangképzése és beszéde zavartalan-e. d) A hallószerv, A hallószerv megvizsgálásánál a honvédorvos legelőször is megtekinti a külső fület és: környékét és főleg a csecsnyuL vány felett gyakrabban előforduló hegekre ügyel; megvizsgálja továbbá, vájjon nem szűkült vagy elzáródott-e a külső hallójárat, nincsenek-e abban álképletek, nincs-e fülfolyás (fülzsír jelenléte fülfolyás ellen szól), azután megvizsgálja a dobíhártyát, nem gyulladt vagy megvastagodott-e, nincsenek-e rajta hegek vagy nincs-e átlyukadva. E vizsgalat alatt halk hangon feltett kérdések útján igyeíkszik meggyőződni, hogy a megvizsgált jól hall-e. Ha a hallás foka nem kielégítő, az előállítottat hallóképességének megállapítása céljából honvédkórházba kell küldeni. A hallásélességet beszéd útján zárt és lehetőleg zajtalan helyiségben, suttogó, de tagozott (tisztán kimondott) beszéd segélyével kell megvizsgálni; a suttogás oly hangos legyen, hogy egyes szavakat rendes hallással bíró egyén kb. 6—8 méternyi távolsáról hallja. Minthogy ily hosszú helyiség, nem mindig áll rendelkezésre, a vizsgáló orvos úgy segíthet magán, hogy a hallópróbát nyitott ajtón át a szomszéd helyiségből végzi, vagy pedig elfordul a vizsgált egyéntől, ilyenkor a távolság kb. kétharmadával többre 'értékelhető. Lehetőleg a vizsgált értelmiségi fokához mért szavakat kell használni, azonban egy és ugyanazon szót ne ismételjük és azt a körülményt is vegyük tekintetbe, hogy a magánhangzók biztosabban és nagyobb távolságban érthetők meg, mint a mássalhangzóik. Ügyeljünk, hogy a jelentkező a kimondott szavakat a szájról le ne olvashassa. Mindegyik fület külön-külön kell megvizsgálni aképpen, hogy a másikat közben megnedvesített ujjal, lehetőleg légmentesen elzáratjuk, a vizsgálandó fület pedig egyenesen felénk fordíttatjuk. Egyoldali nagyothallásnál csalódás elkerülése végett különösen fontos a rendes hallású fül gondos elzárása.