Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 305. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1940. évi 130.000. számú rendelete, a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló 1940 : XV. törvénycikk hatálybalépéséről és végrehajtásáról.

2132 305. 130.000/1940. F. M. sz. akadálya annak, hogy a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság a munkabér megállapítást mellőzze. A kötelező irányelvekbe foglalt legkisebb munkabér ugyanis a bizottságot csak annyiban köti, hogy ha munkabérmegállapító határozatot hoz, az általa megállapítandó legkisebb munkabérek a munkavállalókra nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyeket a kötelező irányelvek foglalnak magukban. 15. §. (1) Az alispánt (polgármestert) és a gazdasági felügyelőséget az ülésre mindig meg kell hívni. Az erdőfelügyelőséget, úgyszintén a szőlészeti és borászati kerületi felügyelőséget a december havában összehívandó ülésre mindig, egyéb ülésre pedig — épúgy, mint a iöldmívelésügyi miniszternek alárendelt más szakhivatalokat — csak akkor kell meghívni, ha a bizottság előreláthatólag olyan munkanem tekintetében határoz, amely az illető felügyelőséget (szakhivatalt) is érdekli. (2) Az elnök a T. 13. §-ának (3) bekezdése alapján szakértőt kiváltképen akkor hívjon meg, ha a határozathozatalhoz különleges ismeretekre van szükség akár szakszempontból, akár azért, mert a vármegyében a viszonyok eltérőek. Szakértőnek lehetőleg a mezőgazdasági kamara, a mezőgazdasági bizottságok, a vármegyei gazdasági egyesület, a hegyközségi tanács tagját vagy tisztviselőjét, gazdasági főiskolai (szakiskolai) tanárt, vagy mezőgazdasági hites szakértőt kell meghívni. A munkabérmeffállapííó bizottság ülése. nök vezeti és gondoskodik a tárgyalás rendjéről. Az előadói tennivalókat a T. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdaSági felügyelőség kiküldöttje látja el. (2) A T. 1. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a munkabérmegállapíló határozatban egyaránt tekintettel kell lenni a munka értékére, a megélhetési viszonyokra és a gazdasági viszonyokra (különösen a termelési költségekre és az értékesítési lehetőségekre). A megállapított legkisebb munkabérek tehát ne haladják meg a gazdálkodás teherbíróképességét, de ezen a határon belül biztosítsanak a munkavállaló (családja) számára munkájával arányban álló tisztességes keresetet és megélhetést. (3) A T. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében figyelemmel kell lenni a munkavállalóknak nem és kor szerint eltérő teljesítőképességére, a munkanemekre, úgyszintén — az éves gazdasági cselédek bérét kivéve — legalább is az egyes évszakokra. Területileg eltérő legkisebb munkabéreket meg lehet