Rendeletek tára, 1940

Rendeletek - 206. A m. kir. pénzügyminiszter 1940. évi 34.000. számú rendelete, a húsforgalmi adóalap felülvizsgálatának, illetve megállapításának egységes szabályozásáról.

206. 34.000/1940. P. Ü. M. sz. 875 kai csökkentett összegének* és a vágott állat súlyának szorzata a levágott állat helyi forgalmi értéke, melynél kisebb nem le­het a bevallott adóalap. i(5) A vágásra kerülő állatnak élve mérlegelése esetében az átlagos helyi fogyasztói (kiesinybeni) áraknak az előző be­kezdés rendelkezése szerint 20, 30, illetve 25%-kal csökkentett összegét marhánál i(növendékmarhánál is) további 50%-kal, ser­tésnél, borjúinál, báránynál és gödölyénél további 20%-kal, juh­nál (birkánál) és kecskénél pedig további 45%-kal kell csök­kenteni, s az ilymódon kiszámított kilogrammonkinti élőállat­árakat kell az állat élősúlyával szorozni az állat átlagos for­galmi értékének megállapítása végett. (6) A kicsontozni való marhának forgalmi adóalapját az előző '(4), illetve (5) bekezdés értelmében kiszámított adóalap 70%-ában lehet megállapítani abban az esetben, ha a húsiparos az ilyen marhát közvágóhídon vágja le, és az abból nyert húst a húsvizsgálattal egyidejűleg bemetszések által akként aprózza fel, hogy az friss húsként ne legyen árusítható, és ennek meg­történtét a húsvizsgáló igazolja. (7) A mérlegelés közvágóhídon, vagy közvágóhelyen az ottlevő hitelesített tizedesmérlegen (esetleg körtés húzós mér­legen), vagy a közvágóhíd, illetve közvágóhely területén el­helyezett és élőállatok mérlegelésére alkalmas hídmérlegen kell végezni, s gondoskodni kell arról, hogy a mérlegelés a köz­ségi elöljáróság (városi javadalmi hivatal) ellenőrzése mellett történjék. Magánvágóhelyen vagy háznál eszközölt vágás ese­tében a vágató köteles az állatnak hiteles mérlegen való le­rn éréséről gondoskodni és a vágóállatnak a vágás idejében meglevő súlyát hitelt érdemlően (községi elöljáróság vagy hús­vizsgáló tanúsítvánnyal) igazolni. (8) Az állatot levágott állapotban úgy kell mérlegelni, ahogy azt levágva a közvágóhídról (közvágóhelyről) elszállí­tani szokták. A vágott súly megállapításánál tehát a belső­részeknek (zsigereknek), a vágóhídon rendszerint lebőrözés alá kerülő állatok bőrének és az egyéb vágási [melléktermékeknek értéke a számítás egyszerűsítése szempontjából figyelmen kí­vül hagyandó. A levágott borjúk, bárányok és gödölyék súlyá­ból azonban — minthogy azokat a vágóhídon lebőrözni nem szokták — a bőrre eső súlyt levonni nem szabad. Úgyszintén nincs helye a tüdőre, májra eső súly levonásának, ha a vágató azokat még a vágóhídon nem veszi ki a vágott állatból. (9) 1 Abban az esetben, ha az állat mérlegelése nehézségbe ütközik és az illető községben végzett vágások nem számottevők, a helyi fogyasztásra levágott állat hússulyául a 100.000/1932. ëz. földmívelésügyi miniszteri rendelet (1933. évi Rendeletek Tára

Next

/
Thumbnails
Contents