Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 56. A m. kir. iparügyi miniszter 1939. évi 44. Ip. M. számú rendelete, a vegyészeti és a ruggyantaiparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

56. 44/1939. Ip. M. sz. 158 csonyabb munkabér átvételétől számított három év elteltével a különbözetre vonatkozó igény elévül (a f. 5. §-ának második bekezdése). Az előző bekezdés rendelkezései nem érintik a munkavállalónak a munkaadó ellen a szolgálati szerződésen alapuló egyéb követeléseinek érvényesítését (a T. 5. §-ának harmadik bekezdése). 10. §. A.munkavállalónak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő időt kell engedni. Ha a munkaidő nyolc és fél óránál hosszabb, de kilenc és fél órát meg nem halad, legalább félórai, kilenc és fél óránál hosszabb, de tíz és fél órát meg nem haladó munkaidő esetén legalább egy órai munkaközi szünetet kell adni. Ha a napi munkaidő tíz és félóránál hosszabb, legalább másfélórai munkaközi szünetet kell adni. Nem köteles a munkaadó munkaközi szünetet adni annak a munkavállalónak, aki folytonos szolgálatot kívánó munkát rendszeresen úgy teljesít, hogy tizenkét órai munka után huszonnégy órai pihenőt kap. A munkaközi iszünet tartama negyedóránál rövidebb uem lehet, és ellenkező megállapodás hiányában nem számít be a munkaidőbe (a T. 4, §-ának második bekezdése). 11. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüneteket az üzem azonos munkát végző valamennyi munkavállalójának, osztályok szerint alakuló tagozódás esetében az egyes osztályok azonos munkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik, a munkavállaló a félóránál nem rövidebb munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja. 12. §. A munkaidő kezdetét és végét, a munkaidő meghosszabbítása esetében — a 6. §. első bekezdésének 1. és 3. pontjában említett esetek kivételével — a meghosszabbított munkaidő kezdetét és végét, a meghosszabbítás okát, mégpedig a 7. §. második bekezdése esetében a miniszter engedélyére hivatkozással, továbbá a munkaközi szünetek tartamát, munkaidőrendként, olvasható olyan helyen kell közzétenni, ahol azt minden munkavállaló könnyen láthatja. Amennyiben a munkavállalók munkaidőbeosztása nem azonos, a munkaidőrendben a munkavállalók felsorolásával a reájuk érvényes munkaidő kezdetét és végét, valamint munkaközi szüneteiket külön kell feltüntetni. A munkaidőrendnek azt a részét, amely az egy-egy helyiségben alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, a munkaadó az illető helyiségben is köteles állandóan kifüggeszteni.