Rendeletek tára, 1939

Rendeletek - 337. A m. kir. minisztérium 1939. évi 7.720. M. E. számú rendelete, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikk végrehajtásáról.

337. 7.720/1939. M. E. sz. 119S 2. a szolgálati viszonyban nem álló nem főiskolai vég­zettségű személyre (pl. szakértő, biztosítási kárbecslő), ha őt az alatt a félév alatt, amelytől a bejelentés szól, és az azt meg­előző félév alatt legalább négy ízben foglalkoztatták, és az ilyen címen mutatkozó keresménye ez alatt az idő alatt az ezer pen­gőt meghaladta. A helyettes ügyvédet (1937 :IV. t.-c. 67. §.) főnöke, ha pedig maga a főnök is alkalmazott, a munkaadó bejelenteni köteles. Belföldi vállalatnak külföldön szolgálatot teljesítő alkal­mazottja is — akár magyar, akár külföldi állampolgár — be­jelentési kötelezettség alá esik. Ilyen alkalmazott illetményei­nek és egyéb járandóságainak összegét a kifizetett külföldi pénznemben és annak a kiűzetéskor fennállott pengő ellenér­tékében kell — a megfelelő felárnak is figyelembevételével — feltüntetni. Részvénytársaság, szövetkezet és korlátolt felelősségű társaság esetében be kell jelentem az igazgatóságnak és a fel­ügyelőbizottságnak azt a tagját is, aki akár szolgálati viszony, akár megbízás folytán végez a társaság részére olyan tenni­valót, amely nem esik az igazgatóság rendes tennivalóinak körébe. Bejelentési kötelezettség alá esik egyéni cégnél vagy betéti társaságnál a vállalat ügyeiben működést kifejtő az a csendes társ vagy kültag is, akinek nincs iparengedélye. Bejelentési kötelezettség alá esnek azok a nyugdíjasok is, akiket munkaadójuk nyugdíjaztatásuk után is foglalkoztat, még pedig mind nyugdíjuk, mind a foglalkoztatásukért járó külön díjazásuk feltüntetésével. A nevezetteket be kell jelen­teni akkor is, ha foglalkoztatásukért külön díjazásban nem részesülnek. Bejelentési kötelezettség alá esnek az értelmiségi munka­közben foglalkoztatott tanulók, tanoncok, gyakornokok és javar dalmazásban nem részesülő alkalmazottak. Bejelentési kötelezettség alá esnek a 45. §. 4—7. pontjá­ban felsoroltak is, kivéve a 45. §. második bekezdésében meg­határozott esetet. 44. §. Ügyvédjelöltet a joggyakorlati idő alatt, de legfel­jebb a jogtudori oklevél megszerzésétől számított hat évig, nem lehet a T. alkalmazása szempontjából alkalmazottnak tekinteni, és ehhez képest az ügyvéd, akinek irodájában a jog­gyakorlatot folytatja, őt bejelenteni nem köteles. Ez a rendel­kezés nem vonatkozik arra az ügyvédjelöltre, akit nem ilyen minőségben foglalkoztatnak értelmiségi munkakörben. Az em­lített hat esztendei időtartam szempontjából a tényleges kato-

Next

/
Thumbnails
Contents