Rendeletek tára, 1939
Rendeletek - 337. A m. kir. minisztérium 1939. évi 7.720. M. E. számú rendelete, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikk végrehajtásáról.
337. 7.720/1939. M. E. sz. 119S 2. a szolgálati viszonyban nem álló nem főiskolai végzettségű személyre (pl. szakértő, biztosítási kárbecslő), ha őt az alatt a félév alatt, amelytől a bejelentés szól, és az azt megelőző félév alatt legalább négy ízben foglalkoztatták, és az ilyen címen mutatkozó keresménye ez alatt az idő alatt az ezer pengőt meghaladta. A helyettes ügyvédet (1937 :IV. t.-c. 67. §.) főnöke, ha pedig maga a főnök is alkalmazott, a munkaadó bejelenteni köteles. Belföldi vállalatnak külföldön szolgálatot teljesítő alkalmazottja is — akár magyar, akár külföldi állampolgár — bejelentési kötelezettség alá esik. Ilyen alkalmazott illetményeinek és egyéb járandóságainak összegét a kifizetett külföldi pénznemben és annak a kiűzetéskor fennállott pengő ellenértékében kell — a megfelelő felárnak is figyelembevételével — feltüntetni. Részvénytársaság, szövetkezet és korlátolt felelősségű társaság esetében be kell jelentem az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak azt a tagját is, aki akár szolgálati viszony, akár megbízás folytán végez a társaság részére olyan tennivalót, amely nem esik az igazgatóság rendes tennivalóinak körébe. Bejelentési kötelezettség alá esik egyéni cégnél vagy betéti társaságnál a vállalat ügyeiben működést kifejtő az a csendes társ vagy kültag is, akinek nincs iparengedélye. Bejelentési kötelezettség alá esnek azok a nyugdíjasok is, akiket munkaadójuk nyugdíjaztatásuk után is foglalkoztat, még pedig mind nyugdíjuk, mind a foglalkoztatásukért járó külön díjazásuk feltüntetésével. A nevezetteket be kell jelenteni akkor is, ha foglalkoztatásukért külön díjazásban nem részesülnek. Bejelentési kötelezettség alá esnek az értelmiségi munkaközben foglalkoztatott tanulók, tanoncok, gyakornokok és javar dalmazásban nem részesülő alkalmazottak. Bejelentési kötelezettség alá esnek a 45. §. 4—7. pontjában felsoroltak is, kivéve a 45. §. második bekezdésében meghatározott esetet. 44. §. Ügyvédjelöltet a joggyakorlati idő alatt, de legfeljebb a jogtudori oklevél megszerzésétől számított hat évig, nem lehet a T. alkalmazása szempontjából alkalmazottnak tekinteni, és ehhez képest az ügyvéd, akinek irodájában a joggyakorlatot folytatja, őt bejelenteni nem köteles. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az ügyvédjelöltre, akit nem ilyen minőségben foglalkoztatnak értelmiségi munkakörben. Az említett hat esztendei időtartam szempontjából a tényleges kato-