Rendeletek tára, 1938

Rendeletek - 124. A m. kir. belügyminiszter 1938. évi 207.657. számú körrendelete, a vármegyei tiszti főügyésznek, mint a másodfokú gyámhatóság tagjának magánügyködéséről.

124. 207.657/1938. B. M. sz. 483 ügyész indította is, — a keresetlevél közlésétől kezdve a gyámha­tóság előtt is folyamatban van. Ebből következik, hogy a vármegyei főügyész nem kérheti ma­gánmegbízás alapján a bíróságnál keresettel olyasvalakinek a gond­nokság alá helyezését, akire illetékes gyámhatóságnak a vármegyei főügyész tagja. Az 1929 : XXX. te. 72. §-ának (3) bekezdése értelmében a vár­megyei főügyész csak hivatásával összeütközésben nem álló ma­gángyakorlatot folytathat, és a 128.000/1902. B. M. számú rendelet­tel kiadott Ügyviteli Szabályzat (Áüsz.) 100. §-ának 1. pontja is tiltja, hogy az ügyész magánmegbízás alapján bárkit képviselhes­sen annak a gyámhatóságnak eljárása alá tartozó ügyben, amely gyámhatóságnak ő az ügyésze. Az Áüsz. 100. §-ának L pontjában foglalt tiltó rendelkezés al­kalmazásában nem okoz különbséget, hogy ,a vármegyei főügyész az elsőfokon eljárni hivatott árvaszéknek is tagja, vagy pedig csak a közigazgatási bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttségének, amelynek eljárása alá a gondnokság alá helyezés ügye másodfokon tartozik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az említett tiltó rendelkezés in­dokául szolgáló összeférhetetlenség nemcsak akkor áll be, ha az ügy másodfokú elintézés végett az elé a gyámhatóság elé került, amelyben a vármegyei főügyészt hatósági jogkör illeti, hanem már annálfogva fennáll, hogy ez a hatóság hivatott jogorvoslat követ­keztében felülbírálni az ügyre illetékes árvaszék elsőfokú határo­zatait. Ez a hatóság hivatott másodfokon dönteni azokban a kérdé­sekben is, hogy részt vegyen-e az árvaszéki ügyész abban a perben, amelyet a nevezettnek gondnokság alá helyezése iránt más vaiaki indított, milyen kérelmet terjesszen elő az árvaszéki ügyész a bíró­ságnál, éljen-e jogorvoslattal a bírói határozatok ellen. Végül ez a hatóság hivatott másodfokon dönteni abban a kérdésben is, hogy szükséges-e ideiglenes gondnokot rendelni, és ha igen, ki legyen ideiglenes gondnoka. Az Áüsz. 100. §-ának 1. pontjában foglalt tiltó rendelkezésbe ütközik ennélfogva az, hogy a vm. t. főügyész elmebetegsége oká­ból gondnokság alá helyezését magánmegbízás alapján keresettel kérje. Fennáll azonban ez az összeférhetetlenség az Áüsz. 100. §-ának 3. pontja alapján is., amely úgy rendelkezik, hogy az ügyész nem folytathat pert a saját árvaszékének illetékessége alá tartozó kis­korú vagy gondnokolt ellen. Az utóbbi rendelkezés elsősorban a vagyonjogi igények bírói úton érvényesítését tiltja ugyan a kiskorú vagy a gondnokolt ellen, de ezt a tiltó rendelkezést ilyen esetben a gondnokság alá helyezés

Next

/
Thumbnails
Contents