Rendeletek tára, 1938

Rendeletek - 427. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 1938.évi 34.500. K. K. M. számú rendelete, a fogadókban (szállókban, penziókban), vendéglőkben, kifözésekben, kávéházakban, kávémérésekben, cukrászüzletekben, korcsmákban, továbbá általában a szállásadásra., illetőleg ételeknek vagy italoknak helyben fogyasztás céljából kiszolgáltatására berendezett vállalatokban - # foglalkoztatott alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

3310 427. 34.5,0,1938. K. K. M. sz. (2) Az (1) bekezdés 1., 2., 3. pontjai esetében a munkaidő csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben., és csak abban az esetben szabad meghosszabbítani, ha olyan munkáról van szó, amelyet a 3. §. értelmében megállapított munikaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. (3) A munkaadó köteles a munkaidő meghosszabbítását a meghosszabbítás kezdőidőpont íjától számított huszonnégy óra alatt az elsőfokú iparhatóságnak bejelenteni. A bejelentésben a munkaidő meghosszabbítását indokolni kell. A bejelentés ajánlott levélben postára adását a bejelentés megtételének kell tekinteni. (4) Az elsőfokú iparhatóság a munkaidőnek a jelen szakasz alapján bejelentett meghosszabbításairól jegyzéket köteles vezetni. 5. §. (1) Túlmunkának keM tekinteni — a 3. §. (3) bekezdése alapján végzett munka kivételével — a heti hatvan órán túl végzett munkát, úgyszintén a 9. §. (2) bekezdése alapján megváltott pihenőnapon végzett munkát. (2) A túlimunkát a munkaadó a) az olyan alkalmazottakat illetően, akik %-os részesedést is kapnak, a százalékos részesedés számításba vétele nélkül, a rendes munkaidőre eső óradíjnál legalább 100%-kai; b) egyéb alkalmazottakat illetően a rendes munkaidőre eső óradíjnál legalább 25%-kai magasabban köteles díjazni. 6. §. Az a napi munkakeret, amelyen belül az alkalmazottat a 3. §. szerint megengedett munkaidőben foglalkoztatni szabad, ide nem értve a 4. §-ban említett eseteket, a konyhaszemélyzet tekintetében 13 óránál, minden más alkalmazott -tekintetében 12 óránál hosszabb nem lehet. 7. §. fi) Az alkalmazottnak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő szünetet kell adni. (2) Ha a munkaidő nyolc óránál hosszabb, de 9 órát meg nem halad, legalább fél óra,, 9 óránál hosszabb munkaidő esetében legalább egy óra munkaközi szünetet kell adni. (3) A munkaiközi szünetet részletekben is lehet adni, azonban a munkának negyed óránál rövidebb megszakítása munkaközi szünetnek nem számít. (4) Az alkalmazott a munkaközi szünet tartama alatt a munkahelyet elhagyhatja. (5) Azoknak az alkalmazottaknak, akiknek munkaközi szünetet munkateljesítésük folyamatos volta miatt a munkaidő tartama alatt kiadni nem lehet, a munkaközi szünetet a munkaidő kezdete előtt, vagy befejezése után is ki szabad adni. Az ilyen módon kiadott munkaiközi szünetet azonban a munkaidőbe be kell számítani.