Rendeletek tára, 1937

Rendeletek - 224. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 1937. évi 30.500. K. K. M. számú rendelete, a tüzifaárak megállapítása tárgyában kiadott 24.300/1937. K. K. M. számú rendelet magyarázatáról és kiegészítéséről.

224. 30.500/1937. K. K. M. sz. 789 úti állomás közül azt a vasúti állomást, és több hajóállomás közül azt a hajóállomást kell tekinteni, ahonnan a telepre a tűzifát a legkevesebb költséggel lehet beszállítani Azt a kérdést, hogy adott esetben a vasúti állomást, viagy a hajóállomást kell-e a leadóállomásnak tekinteni, a jelen rendelet 9. §-a (3) bekezdésének utolsóelőtti mondatában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával kell eldönteni. 15. §. A legmagasabb leadóállomási árhoz az alaprendelet 2. §-a értelmében hozzáadható összegek az átlagos adatok figyelembevételével állapíttattak meg. Elvétve előfordulhat azonban, hogy egyes helyeken a telepre való szállítás költségének magas volta, vagy egyéb körülmény folytán az alaprendelet 2. §-ában megállapított Összegek alacsonyaknak bizonyulnak. Ily esetekben az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének megokolt előterjesztésére kivételesen a kérdéses összegek megfelelő felemelését fogom engedélyezni. 16. §. (1) A telepről eladott tűzifának az, alaprendelet 2. §-a alapján kiszámított legmagasabb ára az alaprendelet 1. §. (1) bekezdésének b) pontja alá eső városokban és községekben különböző magasságú lehet aszerint, hogy az adott esetben az egyes tűzifakészleteknek mi volt a feladóállomása. (2) Amennyiben valamely telepről egyidőben olyan íüzifakészletek darusítása történik, amelyeknek leadóállomási árai különbözők, az érdekelt fél jogosult készletét átlagáron elárusítani. Ezt az átlagárat a különböző árukészletek nagyságának és árának megfelelő figyelembevételével akként kell megállapítani, hogy a kérdéses készleteknek átlagáron elárusításából befolyó vételárösszegek általában ne haladják meg azt az összeget, amennyi abban az esetben folyna be, ha a különböző készletek a reájuk érvényes legmagasabb áron külön-külön értékesíttetnének. (3) Az átlagáron árusítás kedvezménye csak azt a kereskedőt illeti meg, aki tűzifakészletének beszerzéséről és értékesítéséről megfelelő könyvet vezet. Ezt a könyvet úgy kell vezetni, hogy az abba bevezetett feljegyzésekből az előző bekezdésben foglalt rendelkezés betartása ellenőrizhető legyen. (4) Az a kereskedő, aki az előző bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére könyvet nem vezet, vagy a könyvet nem az előző bekezdésben megállapított módon vezeti, tűzáfakészletének azt a részét, amelynek legmagasabb ára az átlagárnál alacsonyabb, átlagáron az ártúllépés jogkövetkezményeinek terhe alatt nem árusíthatja, A legmagasabb árakon felül kiköthető összegek. 17. §. Az alaprendeletben megállapított legmagasabb árak megfelelő felemelésének van helye oly esetekben, amidőn az eladó a 51*