Rendeletek tára, 1937

Rendeletek - 224. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 1937. évi 30.500. K. K. M. számú rendelete, a tüzifaárak megállapítása tárgyában kiadott 24.300/1937. K. K. M. számú rendelet magyarázatáról és kiegészítéséről.

224. 30.500/1937. K. K. M. sz. 787 (3) A legmagasabb leadóállomási ár meghatározása szempontjából az előző bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell kiszámítási alapul venni olyan esetekben is, amidőn a tűzifakészletnek a kitermelés helyéről az eladási telepre szállítása nem közforgalmú vasúton vagy hajón (hanem pl. szekéren) történt Ily esetben a jelen rendelet 4. §-ában körülírt fiktív vasúti, illetőleg hajó-feladóállomásra érvényes feladóállomási árhoz hozzá kell adni ettől a feladóállomástól a jelen rendelet 14. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával kijelölendő, ugyancsak fiktiv vasúti, illetőleg hajó leadóállomásig megállapított fuvarköltségnek, és annak a kövezetvámnak az összegét, amely a fiktív leadóállomáson tényleges szállítás esetében felmerült volna. Vasúton és hajón való szállítás gazdasági lehetőségének együttes fennforgása esetén e két szállítási mód közül azt kell a számítás alapjául venni, amelyik olcsóbb. A jelen bekezdés alkalmazása szempontjából a vasúti fuvarköltséget a 15 tonnás díjtétel alapján, a hajó-fuvarköltséget pedig a M. F. T. R. helyi árudíjszabása IV. részben megállapított 10 tonnás díjtétel alapján kell számítani. (4) Oly esetekben, amikor a fiktiv feladóállomás és a fiktiv leadóállomás egybeesik, a feladóállomás és a leadóállomás között fuvarköltség nem merülvén fel, a leadóállomási ár a feladóállomási árral egyenlő. 10. §. A leadóállomási árban az áru feladásával és szállításával kapcsolatos, és a jelen rendelet 5. §-ában felsorolt mindennemű költségek, és a feladóállomástól a leadóállomásig felmerülő fuvarköltség, valamint a leadóállomáson esetleg felmerülő kövezetvám bennfoglaltatnak. A vágón beállításának, valamint a vagonból, illetőleg a hajóból kirakásnak költségei ellenben már a vevőt terhelik. 11. §. (.1) Az alaprendelet 1. §-ának (3) bekezdése külön rendelkezik a közvetlenül fogyasztók részére eladott aprítatlan tűzifa és kötegelt alágyujtófa legmagasabb leadóállomási áráról. Ez az ár az alaprendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint felszámítható legmagasabb leadóállomási árakat 10.000 kg-kint 15 pengővel haladja meg. (2) Az idézett rendelkezések szempontjából tűzifakereskedő mindenki, akinek a hatályban lévő iparjogi jogszabályok értelmében tűzifával váló kereskedésre, vagy tűzifaaprításra szóló ipar jogosítvánnyal kell birnia. (3) Aki az előző bekezdésben meghatározott tűzifakereskedő fogalma alá nem esik, a jelen rendelkezések alkalmazása szempontjából fogyasztónak minősül. M agy. Rend. Tára, 1937. VII—IX. 51