Rendeletek tára, 1937

Rendeletek - 212. A m. kir. iparügyi miniszter 1937. évi 27.621. Ip. M. számú rendelete, a molnáriparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

212. 27.621/1937. Ip. M. sz. 765 akkor is előtérjeszthetőj ha a munkaadó az első bekezdés alapján még nem kért az elsőfokú iparhatóságtól engedélyt túlmunka végzésére. Ilyen esetben a további hatvan napi túlmunka végzésére kizárólag az iparügyi miniszter, és csak a második bekezdésben meghatározott keretben adhat engedélyt. Az első, második és harmadik bekezdés alapján előterjesztett kérelmet a munkaadó, amennyiben gyárszerű iparűzésről (35.126/ 1934. K. M. számú rendelet, Rt. 1934. 630. o.) van szó, közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaránál, egyébként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és iparkamara, illetőleg az ipartestület köteles a kérelmet véleményével együtt negyvennyolc óra alatt az illetékes elsőfokú iparhatósághoz továbbítani. Az elsőfokú iparhatóság a második és harmadik bekezdés esetében a kérelmet az általa engedélyezett munkaidőmgehosszabbításra vonatkozó adatokkal az iparügyi miniszterhez felterjeszti. A harmadik bekezdés alapján előterjesztett kérelem esetében, ha az iparhatóság munkaídőmeghosszabbítást még nem engedélyezett, ennek megjegyzésével kell a kérelmet felterjeszteni. Az első, második és harmadik bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltséggel és a m. kir. rendőrség működése területén az iparüzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitánysággal (rendőri kirendeltséggel), Budapesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságával is közölni kell. Az elsőfokú iparhatóság a bejelentett, és az engedélyezett munkaidőmeghosszabbításokról jegyzéket vezet. 5. §. Túlmunkának kell tekinteni — az 1. §. harmadik bekezdése és a 2. §. alapján végzett munka kivételével — a heti negyvennyolc órán túl végzett munkát. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkaidőre megállapított munkabérnél legalább 25%-kai magasabban köteles díjazni. Darabbérnél és akkordbérnél a munkavállaló heti (esetleg kétheti vagy egy hónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. 6. §. A munkavállalóknak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő időt kell engedni. Ha a munkaidő nyolc óránál hoszszabb, de kilenc órát meg nem halad, legalább félórai, kilenc óránál hosszabb, de tíz órát meg nem haladó munkaidő esetében legalább egy órai munkaközi szünetet kell

1 adni. Ha a napi munkaidő tíz óránál hosszabb, legalább másfél órai munkaközi szünetet kell adni. Munkaközi szünetnek csupán olyan munkamegszakítást lehet tekinteni, amely legalább negyedóráig tart. 7. §. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik, a munkavállaló a legalább fél órai munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja.