Rendeletek tára, 1937

Rendeletek - 45. A m. kir. iparügyi miniszter 1937. évi 500. Ip. M. számú rendelete, a textiliparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

136 45. 500/1937. Ip. M. sz. 3. a kelmefestő üzemekre, amennyiben azok kész használati tárgyakat (ruhát, függönyt stb.), valamint hat méternél nem hoszszabb kelméket festenek; 4. a textilanyagokat konfekcionáló ipari üzemek közül a férfiszabó és fiúruhakészítő, a fűzőkészítő, a gubás és a szűrszahó, a mű- és aranyhimző, az azsúrozó, a nőiszabó és leányruhakészítő, és a papknos ipari üzemekre; 5. azokra -az ipari üzemekre, amelyek az első bekezdésben említett tevékenységek valamelyikével csupán munkaegyesítés jogán foglalkoznak; 6. az ipartörvény (1884 : XVII. és 1922 : XII. törvénycikk) rendelkezései alá nem eső üzemekre. 2. §.. A jelen rendelet (hatálya alá eső üzemekben (1. ͧ.) alkalmazott ipari személyzet valóságos munkaideje — az alábbi kivételektől eltekintve — a munkaközi szünetek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óráinál, egy-egy héten negyvennyolc óránál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára, ha pedig egy köznapon szünet van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb tíz órára lehet felemelni. A munkaidő azonban ezekben az esetekben sem lehet több heti negyvennyolc óránál. Ha valamely üzemben, vagy annak egy részében a hétnek egy vagy több köznapján anélkül,, hogy nyolc óránál rövidebb munkaidő lett volna megállapítva, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett munkát, az elmaradt munkaórákat ugyanannak a hétnek más köznapján, vagy köznapjain, avagy a következő hétnek valamelyik köznapján, "illetőleg köznapjain nyolc óránál hoszszabb munkával lehet pótolni. A felemelt munkaidő azonban, ebben az esetben sem haladhat meg napi tíz órát. 3. §. Műszaki okokból félbe nem szakítható, és a 2. §. első bekezdésében megállapított munkaidő alatt be nem fejezhető munkák folytatása céljából a munkaadó a munkaidőt legfeljebb napi tíz órára, következően heti legfeljebb hatvan órára felemelheti, tizenkét heti átlagban számítva azonban ebben az esetben sem lehet a heti munkaidő negyvennyolc óránál több. Az első bekezdés alá esik a színnyomás, festés, kikészítés, fehérítés, írezés, impregnáltra, és az ezekkel a munkákkal kapcsolatos kiegészítőmunka — mint pl. a festőkonyhában végzett munka, a nyomóiparban alkalmazott gőzölés (színrögzítés), és ebben, valamint a fehérítő iparban alkalmazott mosás, —* továbbá a gyapjúmosás, enyvezés, és a gyapjúiparban, valamint a n'yúlszőrkalap-