Rendeletek tára, 1936

Rendeletek - 81. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1936. évi 9.200. számú rendelete, a Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti, ügyviteli, és igazgatási szabályzatának megállapításáról.

242 81. 9.200/1936. V. K. M. sz. 65. §. A vizsgálóbiztos. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után az I. fokú fegyelmi hatóság titkos szavazással vizsgálóbiztost jelöl ki. A vizsgálóbiztost a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó intézményeknek a terheltnél magasabb fizetési osztályba tartozó tisztviselői, vagy azok közül a szakértő tanácstagok közül kell kijelölni, akik nem tagjai az Igazgatótanácsnak. A vizsgálóbiztos mellé az 56. §. utolsóelőtti bekezdésében meghatározott módon jegyzőkönyvvezető jelölendő ki. A Magyar Tudományos Akadémiánál szolgálatot teljesítő tisztviselők fegyelmi ügyében a vizsgálóbiztos és a jegyzőkönyvvezető az Akadémia tisztviselői közül jelölendő ki. A vizsgálóbiztost a második bekezdésben foglalt módon kell kijelölni. A jegyzőkönyvvezetőre vonatkozó kijelölési jog a főtitkárt illeti. A vizsgálóbiztos és jegyzőkönyvvezető kizárására és mellőzésére nézve a 60. §-ban foglalt rendelkezések megfelelően alkalmazandók. 66. §. A fegyelmi eljárási megelőző vizsgálat lefolytatása. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat célja a fegyelmi vétséggel kapcsolatos tényállás felderítése, és a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékok összegyűjtése. Ezt a feladatot a vizsgálóbiztos teljesíti. A vizsgálatot a terhelt kihallgatásával kell kezdeni, és e célból a terheltet, vagy ha védőt nevezett meg, védőjét is meg kell idézni. Ha az idézésre sem a terhelt, sem a védője meg nem jelent, vagy a terhelt azon oknál fogva nem volt megidézhető, mert ismeretlen helyre távozott, az eljárás távollétében folytatandó le. A terhelttől mindenekelőtt a személyére vonatkozó adatokat és azt kell megkérdezni, hogy állott-e már fegyelmi eljárás alatt, és hogy az eljárás miként végződött? Majd ismertetendő előtte a vád. Az erre adandó választ, valamint a tények időszerinti és okbeli összefüggésén alapuló kérdéseket, úgyszintén az erre adandó válaszokat jegyzőkönyvbe kell foglalni. A terheltnek módot kell adni minden általa kívánt és az ügyhöz tartozó állításainak közlésére, bizonyítékainak előterjesztésére, és amennyiben a halogatás nem nyilvánvaló, bizonyítékainak beszerzésére is. A vallomás kieszközlése végett kényszereszközt, fenyegetést alkalmazni, vagy olyan ígéretet tenni, mely felmentést vagy enyhébb büntetést helyez kilátásba, tilos. A tanúkihallgatásokat a tényállás felderítése céljából akként kell foganatosítani, hogy a terhelt cselekményeire, mulasztásaira vonatkozó, vagy az ezt megcáfoló körülmények a vallomások alapján lehetőleg tiszta megvilágításba helyeztessenek. E célból nem-