Rendeletek tára, 1936

Rendeletek - 265. A m. kir. iparügyi miniszter 1936. évi 25.800. lp. M. számú rendelete, a cipész, a csizmadia és a papucsos iparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról.

265. 25.800/1936. Ip. M. sz. 1155 Mind az első, mind a második bekezdés alapján előterjesztett kérelmet a munkaadó, amennyiben gyárszerű iparűzésről (78.000/ 1923. K. M. számú rendelet [Rt. 1923. 611. o] 4. §. második bekezdés) van szó, közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaránál, egyébként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és iparkamara, illetőleg az ipartestület köteles a kérelmet, véleményével együtt, negyvennyolc óra alatt az illetékes elsőfokú iparhatósághoz továbbítani. Az elsőfokú iparhatóság a második bekezdés esetében a kérelmet az általa engedélyezett munkaidőmeghosszabbításra vonatkozó adatokkal az iparügyi miniszterhez felterjeszti. Az első és a második bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltséggel, és a m, kir. rendőrség működése területén az iparüzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitánysággal (rendőri kirendeltséggel), Budapesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságával is közölni kell. Az elsőfokú iparhatóság a bejelentett és .az engedélyezett munkaidőmeghosszabbításokról jegyzéket vezet. 5. §. Túlmunkának kell tekinteni — az 1. §. harmadik bekezdése és a 2. §. alapján végzett munka kivételével — a heti negyven nyolc órán túl végzett munkát. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkaidőre megállapított munkabérnél 25%-kai magasabban köteles díjazni. Darab-bérnél és akkordbérnél a munkavállaló heti (esetleg két heti vagy egy hónapi) keresetének egy munkaórára eső átlagát kell órabérnek tekinteni. 6. §. A munkavállalóknak munkaközben pihenésre és étkezésre megfelelő időt kell engedni. Ha a munkaidő nyolc óránál hosszabb, de kilenc órát meg nem halad, legalább félórai, kilenc óránál hoszszabb, de tíz órát meg nem haladó munkaidő esetében legalább egy órai munkaközi szünetet kell adni. Ha a napi munkaidő tíz óránál hosszabb, legalább másfél órai munkaközi szünetet kell adni. Munkaközi szünetnek csupán olyan munkamegszakítást lehet tekinteni, amely legalább negyedóráig tart. 7. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüneteket az üzem azonos munkát végző valamennyi munkavállalójának, osztályok saserint alakuló tagozódás esetében az egyes osztályok azonos munkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik, a munkavállaló a legalább félórai munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja. 8. §. A munkaidőnek és a munkaközi szüneteiknek kezdetét és végét (az egyes munkáscsoportok munkaidejét külön feltüntetve), a munkaidő meghosszabbítása esetén — a 3. §. első bekezdésének