Rendeletek tára, 1934

Rendeletek - 257. A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek és a m. kir. belügyminiszternek 1934. évi 50.000. K. M.számú rendelete, a közszállításokról és a hazai beszerzés kötelezettségéről.

S68 257. 50.000/1934. K. M. sz. Az odaítélés általános elvei. Valószerűség (realitás) és olcsóság. 47. §. (1) A 46. |§. értelmiében a figyelembe nem vehető ajánlatok feltétételével a többi ajánlatok közül a legelőnyösebb ajánlat kiválasztását: az odaítélést az alábbi elvek szerint kell végezni. (2) Mindenekelőtt annak a magyar honos vállalkozónak ajánlatát kell figyelembe venni, aki a közszállításnak hazai termékekből, magyar honos munkaerők útján, pontos, kellő minőségben és a szolgálat érdekeinek megfelelő teljesítésre feltehetőleg a legalkalmasabb, akinek ajánlata valószerű (reális), és viszonylag a legolcsóbb, tehát a legelőnyösebb, figyelemmel kell lenni az iparjogosultságra, az ajánlattevők megbízhatóságára, szakképzettségére, gyakorlatára és felkészültségére, és a közszállításokban való foglalkoztatottságára is. Meg kell vizsgálni, vájjon a legelőnyösebb ajánlatot tett vállalkozó nemcsak cégében, hanem üzletvitelében is hazai vállalkozónak minősíthető-e. (3) Szállításoknál azt az ajánlatot kell valószerűnek (reálisnak) tekinteni, amely a kérdéses cikket a tényleges termelési költségek, a szakmában szokásos és megokolt költség (regie), és a gazdasági helyzethez vizonyított haszontétel számbavételével megállapított áron ajánlja. (4) Munkálatoknál az ajánlat valószerűségét (realitását) ugyanígy kell elbírálni, és különös figyelemmel kell lenni még arra is, hogy a valószerüséghez nem elég az ajánlat végösszegének az átlagos számításoknál alkalmazni szokott egységár alapján kiszámított árának megfelelő volta, hanem ezenkívül az összes egységáraknak is valószerűeknek, és a megadott munkabérekkel arányban kell lenniök. (5) Nem felel meg az előbbiek figyelembevételével a valószerűség (realitás) követelményeinek különösen az olyan ajánlat: 1. amelynek végösszege elfogadhatónak látszik ugyan, egyes egységárai azonban akármilyen irányban indokolatlan eltéréseket mutatnak; 2. amely ugyanazt az anyagot vagy munkát az ajánlat különböző helyein, azonos feltételek mellett, különböző áron ajánlja; 3. amelynek adataiból arra lehet következtetni, hogy az ajánlattevő tervváltoztatásokra, túlmunkákra, felárra számít; 4. amely az egységárakat úgy csoportosítja, hogy a munka megkezdése után minél előbb, mentől nagyobb részletfizetések legyenek elérhetők; 5. amelyből kitünőleg az ajánlattevő munkásait az illető iparágiban a munka végzésének helyén szokásos, vagy épen a szakmabeli munkaadók és munkások többsége által létesített és kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabállyal működő szervezetek által egyetértőkg megállapított és éktbeléptetett munkaidőnél és