Rendeletek tára, 1933

Rendeletek - 1. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1932. évi 99.000. számú rendelete, az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. tc. életbeléptetéséről.

1. 99.000/1932. F. M. sz. 3 gazdaság számára jelenleg veszendőbe mennek, és figyelemmel arra is, hogy ipari feldolgozás útján a hullák ártalmatlanná tétele tökéletesebben keresztülvihető, mint eMsás útján, a törvény 33. §-a és ennek alapján a végrehajtási rendelet 105. §-a megengedi, hogy azok a községek és városok, amelyekben az állati ftúllák és a fogyasztásra alkalmatlan állati testrészek feldolgozása útján nyerhető termékek értékesítéséből befolyó jövedelem állati húllafeldolgozó készülék felállítására és üzembentartására elégségesnek mutatkozik, vagy amelyeknek vagyoni helyzete különben is megengedi, akár egymagukban, akár a velük összeépült vagy szomszédos községekkel vagy városokkal szövetkezve, állati hullafeldolgozó készüléket állíthatnak fel, és tarthatnak üzemben, másrészt felhatalmazást biztosít számomra, hogy erre az ilyen községeket és városokat kötelezhessem is. Bár tudatában vagyok annak, hogy a jelenlegi nyomasztó gazdasági és pénzügyi viszonyok között az ilyen készülék felállításához szükséges őszszeg megszerzése nehéz feladat, mégis — utalva az előlemlített gazdasági és állategészségügyi okokra — felhívom a törvényhatóság első tisztviselőjét, mint aki ez ügyben az eljárásra elsősorban hivatott és illetékes, hogy minden lehetőt kövessen el abban az irányban, hogy azok a községek és városok, melyekben a fentebb említett feltételek fennforognak, lehetőleg mielőbb, de a gazdasági és pénzügyi viszonyok enyhülésével okvetlen éljenek a számukra biztosított joggal, illetve hogyha ezek részéről megokolatlan tartózkodást tapasztalna, hozzám a kötelezettség megállapítása végett kellően előkészített javaslatot tegyen. 3. A törvény 37. §-a és ennek alapján a végrehajtási rendelet 119. §-a az ebadó tekintetében több új rendelkezést állapít meg, nevezetesen: 1. kimondja az általános ebadókötelezettséget, 2. megállapítja az ebadónak egyrészt a házőrző- és pásztorebek után fizetendő legalacsonyabb és legmagasabb, másrészt az egyéb ebek után fizetendő legalacsonyabb mértékét, 3. megtiltja, hogy az ebadóból befolyó jövedelem más, mint állategészségügyi vagy állattenyésztési dologi kiadásokra fordíttassék (átmenetileg azonban mégis megengedi, hogy 1938. évi december hó 31-ig az ebadójövedelem felerésze közegészségügyi célokra is felhasználható), és végül 4. elrendeli, hogy a jelenlegi közegészségügyi ebadóalap, a megyei városok eb adóalapjai, és a községi állategészségügyi pénzalapok az állategészségügyi ebadóalappal összeolvasztva, a jövőben „Törvényhatósági ebadóalap" elnevezés alatt kezeltessenek. Minthogy mindezeknek a rendelkezéseknek egyebeken kívül főként az a célja, hogy a törvényhatósági ebadóalap teljesítőképessége fokoztassék, és hogy az ebadójövedelem valóban a rendeltetésszerű céljaira, az állategészségügy és állattenyésztés fejlesztésére fordíttassék, felhívom a törvényhatóságot, hogy l*