Rendeletek tára, 1933

Rendeletek - 208. A m. kir. pénzügyminiszter 1933. évi 41.500 számú rendelete, a jövedelem- és vagyonadóról szóló 500/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás, és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 50.000/1927. P. Ü. M. számú utasitás kiegészítéséről.

1872 208. 41.500/1933. P. Ü. M. száz azokhoz fűzött utasítások helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) Az (1) bekezdésben meghatározott átlagos forgalmi érték megállapításánál irányadó szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg". (2.600/1933. M. E. számú rendelet 8. §.). Uí. (1) Az állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanok átlagos forgalmi értékét részben az a vételár fejezi ki

r amennyiért ezek az ingatlanok vásároltatnak, részben azok az országosan mutatkozó és kialakult árak fejezik ki, amennyiért az ilyen ingatlanok eladhatók. A vételár azonban rendszerint csak akkor fejezi ki az átlagos forgalmi értéket, ha a kérdéses ingatlan valóságban, és oly időben volt adásvétel tárgya, amidőn az. erre vonatkozó jogügylet létrejöttének napja, és a vagyonadó alapjául szolgáló érték megállapítására irányadó időpont között lényeges távolság nincsen. Az országosan mutatkozó ingatlanárak pedig akkor fejezik ki az átlagos forgalmi értéket, ha az. ügyleti felek személyi körülményeire való tekintet nélkül azokat az árakat tüntetik fel, amelyek az értékelésre irányadó időpontban a forgalomban tényleg elő is fordulnak. Ezekre a körülményekre való tekintettel az állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanok értékelésénél a következő szabályok az irányadók: 1. az olyan ingatlanoknál, amelyeket az adózó (esetleg az örökhagyó) az adóévet megelőző évben adásvétel, vagy más olyan kétoldalúan kötelező jogügylet útján szerzett, amelynél az ellenérték pénzben, vagy pénzthelyettesítő értékben van kikötve, forgalmi értéknek a kikötött vételár és a kikötött mellékszolgáltatások együttes összegét kell tekinteni. Ha a vételár egyben a gazdasági felszerelés vételárát is magában foglalja, akkor az ingatlan értékéül azt az összeget kell felvenni, amely a vételárból a mezőgazdasági ingatlanra, a vele összekötött jogokra, és az ingatlannal együtt értéklendő alkotórészekre, illetőleg tartozékokra (lásd a 28. i§. (1) bekezdésének 1. pontjához fűzött utasítás (Ö); és (4) bekezdését) aránylagosan esik. A gazdasági felszerelésre eső vételárat úgy a bevallásban, mint az összeírás során külön kell számításba venni. Ha a vételár nem készpénzben, hanem pénzthelyettesítő értékben, vagy idegen állam pénznemében van megállapítva, akkor az ingatlan értékéül az ellenértéknek a jogügylet létrejöttének időpontja szerint pengőre átszámított értékét kell tekinteni; (2) az olyan állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanoknál, amelyek nem vétel útján szereztettek, vagy ha vétel útján szereztettek is, de nem közvetlenül az adóévet megelőző naptári (gazdasági) évben, forgalmi értékül azt az értéket