Rendeletek tára, 1931

Rendeletek - 218. A m. kir. belügyminiszter 1931. évi 214.163. számú körrendelete, a feltételesen elítéltek részére útlevél kiállításáról.

218. 214.163/1931. B. M. sz. 1231 bekezdése a büntetés végrehajthatósága kérdésében a feltételesen elítéltekre vonatkozólag is tartalmaz rendelkezést, amennyiben kimondja, hogy az ily elítéltek büntetésének végrehajthatóságát mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg azt az a körülmény, hogy az elítélt ellen a próbaidő alatt bűnvádi eljárás nem volt folyamatban, ki nem zárja. A törvényes felhatalmazás alapján kiadott végrehajtási utasítás eme rendelkezése értelmében tehát a jelenlegi helyzet az, hogy a feltételesen elítélt egyén a három, illetve egy évi próbaidő kedvező eltelése előtt nem vándorolhat ki, és részére ily célból útlevél sem adható ki. Bár nem lehet vitás, hogy a büntető eljárás, úgyszintén a jogerős, és végrehajtásra váró büntetőítélet hatálya alatt álló egyének kivándorlása a jogrend és az igazságszolgáltatás érdekeire figyelemmel nem engedhető meg, viszont azonban nem fűződik a büntető igazságszolgáltatás szempontjából különösebb érdek ahhoz, hogy a feltételesen elítélt egyéneknek az országból való távozása a három, illetve egy évi próbaidő eltelése előtt megakadályoztassék, és ezek a kivándorlástól, amely esetleg részükre az állandó kereseti lehetőséggel, és egyben a bűncselekmény elkövetésénél közrehatott életkörülményeknek megváltozásával is egyértelmű, csupán abból az okból legyenek eltiltva, mert a próbaidő még nem telt el. A feltételesen elítélt egyén kivándorlásának megengedése ellen nem hozható fel a végrehajtható ítélet hatálya alatt álló egyénnel szemben helytálló az az érv, hogy ezzel magát a büntetés végrehajtása alól vonja el, mert a feltételesen elítélttel szemben a büntetés csak a próbaidő kedvezőtlen eltelése esetén lesz esetleg végrehajtható, és mindaddig, amíg a próbaidő kedvezően telik, a büntető igazságszolgáltatás részéről az elítélttel szemben semminemű intézkedésre nincs szükség. Ha azután az elítélt az ország területéről történt távozása után még a próbaidő alatt külföldön követ el újabb bűncselekményt, és később visszatér, a Btk. értelmében azért úgyis felelősségre vonható, és ekkor a bíróság a felfüggesz- • tett büntetés végrehajtása tárgyában is határozhat. Miután pedig az ily egyének kivándorlását illetően az 1909 : II. törvénycikk nem tartalmaz kifejezett tiltó rendelkezést, mert a törvény 2. §-ának c) pontja a kivándorlást a büntetés végrehajthatóságának idejében tiltja, a feltételesen felfüggesztett büntetésnél azonban ez a végrehajthatóság nincs meg, és csak abban az esetben következik be, ha oly körülmény áll elő, mely a felfüggesztés hatályát megszünteti, ennélfogva különös tekintettel arra, hogy sok esetben gazdasági és szociális szempontok is ily egyének kivándorlásának megengedése mellett szólnak, az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg célszerűnek találtuk az 57.000/ 1909. B. M. számú Utasítás 2. §. c) pontjának oly módosítását,